Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
68 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) templom) elveszítését a jeruzsálemi szentélyben őrzött frigyláda pusztulásához hasonlítja: „...Oda vagyon a Magyar birodalomban a mi második Jerusálemünk, pogány kézre jutott legnemessebb végházunk, nincsen már több Váradunk. Elnyeretett a frigyláda is tőlünk. Oltalmazzad kicsiny seregedet, védelmezzed megmaradott maroknyi gyülekezetedet.” A zsidó és magyar nép sorsának párhuzama végighúzódik a törökkori vallásos irodalomban,22 Köleséri azonban nem általában ír a magyar nemzet és a zsidó nép sorsának rokonságáról, hanem szülővárosát, Váradot hasonlítja Jeruzsálemhez, a váradi egyházat, templomot a Szentélyhez és a benne őrzött frigyládához, a virágzó város és vár pusztulását azonosítja a zsidó nép és vallás jelképének lerombolásához. Köleséri irodalmi színvonalon íródott könyörgése a zsoltárokból, Jeremiás siralmaiból és a kegyességi irodalom jól ismert fordulataiból építkezik, itt is megjelenik a Zsoltárokból tanult megszólítás (hajtsd le, Uram, füleidet)-. „Igazgassad e mai napon is járásinkat, lépésinket; szíveinknek gondolatai, szájunknak szóllási kedvesek legyenek, Uram, te előtted. Hajtsjd] le Uram füleidet, kedveljed a mi óhajtásinkat, szedegesd tömlődben könnyhullatásinkat, a te kebelednek szerelméért, a mi lelkünk gyönyörűségéért, a Jesus Christusért, kinek teveled és a Szent Lélekkel a győzedelmeskedő és vitézkedő híveknek serege szüntelen való Alleluját kiált Ámen.” A reggeli könyörgés után a „Bánkódó lélek nyögési” sorában a Hasonló alkalmatossággal íratott ESTVELJ KÖNYÖRGÉS23, következik, amely az előbbivel egyező hangvételű, de a gyülekezet hétköznap esd istentiszteleti alkalmára íródott. Az imádsággyűjtemény harmadik darabja szintén a Várad elestéhez kapcsolódó vérzivatarok közepette született, az Erdélyi Fejedelemség történetének egyik legtragikusabb sorsfordulóján, amikor II. Rákóczi György szerencsétlen hadjárata serege pusztulásához és Várad feladásához vezetett. A török és magyar hadak döntő ütközetének gyászos kimenetelekor, a Gyalu s Fenes köpött lett szomorú harcnak alkalmatosságával íratott Könyörgés24 szintén a zsidó nép kiűzetésének és pusztulásának párhuzamával jellemzi a nemzet tragikus sorsát, mégpedig úgy, hogy a zsidó népet, Izraelt a magyar nemzettel azonosítja: „Elvesztetted Izraelnek (a Magyar Nemzetnek) ékes lakóhelyeit és megsokasítottad Judának leányi közt a sírást és jajgatást.” Az Istenhez szóló kérésben itt már nem csak a gyülekezet, hanem az egész református egyháznak kér irgalmat: „Tekints [d] meg, Uram, mert gyötrelemben vagyon a te Anyaszentegyházad, kívül fegyver pusztít, belől szorongató félelem emészt... Töröld el, Uram a te Anyaszentegyházadnak orcájáról irgalmasságodnak keszkenőjével, tölts bé nevetéssel s víg örömmel a mi szájunkat.” A zsidó-magyar párhuzamról bővebben: ŐZE SÁNDOR: „Bűneiért bünteti Isten a magyar népet” Egy bibliai párhuzam vizsgálata a XVI. század nyomtatott egyházi irodalom alapján. Bp., 1991. (Bibliotheca Humanitads Historica a Museio Naitonali Hungarico Digesta II.) Uo. 5-9. p. Uo. 9-11. p. 24
