Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
„Hajts le, Uram, füleidet..— Két 17. századi könyörgés 69 A Bánkódó lélek további imádságai már nem meghatározott alkalmakra íródtak, hanem a mindennapokra, egy részük napszakok szerint ajánlott könyörgéseket tartalmaz. Bár a Várad elestekor mondott imádságok is túlmutattak az egyszeri alkalmon, s minden bizonnyal azért nyomtatta ki őket szerzőjük, hogy kortársainak legyen irodalmi igényű, ugyanakkor bensőséges imádságuk a háborús idők kataklizmái idején, a mindennapi imák még inkább a magánáhítatot voltak hivatva szolgálni. Az Akarminémű időre való könyörgés25 a bűnbánat és a bűnösség tudatának szép példája: „Oh, Ábrahámnak, Isáknak, Jákobnak s ezek nyomdokát követő minden híveknek, könyörülő és kegyelmes Istene! Minekünk is szegény bűnnel megterhelte- tett szolgáidnak, szolgálóidnak az Úr Jesus Christusban megengeszteltetett szerelmes Atyánk! Mind ezekért egyebet nem érdemiünk, hanem hogy ki- vágattassunk az élőknek seregéből és kitöröltessünk a te könyvedből.” Az imádság bűnbánati részében Köleséri is, akárcsak korábban Laskay Gáspár, a Jelenések könyvére tesz direkt utalást {Aki győ^ agfebér ruhákba öltözik; és nem törlőm ki annak nevét a% élet könyvéből, és vallást testek annak nevéről a% én Atyám előtt és a^ ő angyalai előtt. Jel. 3,5). A gyűjtemény az általános imádságok között a Szokott reggeli könyörgés26 után egy Estvéli könyörgést21 is tartalmaz, amelyben az erdélyi fejedelem egykori alattvalója és híve Magyarország koronás királyáért imádkozik, hiszen a Váradról menekülő s Felső-Magyarországon letelepedő református lelkész nemcsak lakóhelyet, hanem uralkodót is változtatott: „Adjad, Uram a te itíletedet a mi kegyelmes Koronás Királyunknak is, hogy ítílje a te népedet igazságban és tudjon bölcs szíwel-lélekkel kimenni és béjönni a te szegény néped előtt; hosszabbíts[d] meg az ő napjait, a mirajtunk való hasznos s dicséretes uralkodásra s erősíts [d] meg hozzánk való atyai ke- gyelmességgel az ő királyi székit.” A közösségek vezetőire, a papoktól a főpapokon keresztül egészen az uralkodóig kért áldás a közösségi imádságok bevett gyakorlata minden egyházban, s Köleséri imádsága is ebbe a sorba tartozik. A királyra kért áldás arra mutat, hogy az estvéli könyörgést is inkább templomi imádságnak szánta szerzője, feltehetően ő maga mondta el gyülekezete előtt, s inkább a gyűjtemény utolsó imáját — Estveli rövid könyörgés28 — szerkesztette magánájtatosság céljára. A gyűjtemény utolsó előtti könyörgése szintén a speciális imádságok közül való, de nem különleges alkalomra, hanem különleges társadalmi csoportnak szól. Köleséri már a Várad elestekor mondott reggeli imádságába is befoglalja a „vitézkedő híveknek seregét”, s hogy a vitézkedő itt a személyes bátorságon túl magát a végvári katonaságot, a „vitézlő rendet” takarja, azt az imádságos könyv Vitézek reggeli könyörgése29 c. darabja igazol- * 26 27 Uo. 11—16. p. 26 Uo. 16-19. p. 27 Uo. 20-23. p. Uo. 26-28. p. Uo. 23-26. p. 29
