Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Gyulai Éva: "Hajtsd le, Uram, füleidet...": Két 17. századi könyörgés
„Hajts le, Uram, füleidet..- Két 17. századi könyörgés 67 Bisterfeld, a gyulafehérvári kollégium professzora, akire a Sárospatakon megjelent Idvesség sarka c. művében is hivatkozik.19 Bisterfeldhez szoros baráti kötelék fűzte Kölesérit, amely az angol tudós Erdélyben bekövetkezett halála után sem szakadt meg, hiszen özvegyének, aki Erdélyből a Borsod megyei Szendrőre ment ismét férjhez a helyi nemesi elit egyik tagjához, Zákány András országgyűlési követhez, az akkor Szendrőn szolgáló lelkész, Köleséri Sámuel volt az egyik testamentumosa.20 Nem lehet csodálni, hogy Köleséri - az imádságot megújító protestáns teológia és a könyörgésnek a kegyességben új funkciót kijelölő puritanizmus képviselőjeként — írói munkásságában is nagy szerepet szánt a könyörgéseknek. Könyveiben több helyen is felbukkan a könyörgés, s mind a magánáhítat köréből, mind a közösségi vallásgyakorlatból számos könyörgést közöl nyomtatásban. A közösségek, gyülekezetek közös imádsága és a személyes könyörgések együttesen jelennek meg a Bánkódó lélek nyögési c. 1666-ban Sárospatakon megjelent munkájában. A könyv címéből is kiderül, hogy szerzője a Szentírás alapján szerkesztette meg „a szomorú alkalmatosságokhoz”, vagyis Várad elestének tragikus alkalmához „szabatott” könyörgéseket, melyeket születésük idején jegyzett le, s később gyülekezete, a szendrői eklézsia „lelki épületire” adott ki nyomtatásban. A kiadott imádságok egy része gyülekezeti, közösségi könyörgés, mégpedig Köleséri és Várad lakossága életének legnagyobb tragédiájához, Várad török általi elfoglalásához kapcsolódik. Az 1660-ban keletkezett gyülekezeti imádságok kiadása arról tanúskodik, hogy az istentiszteleti alkalmakon elhangzott könyörgéseket írásban fogalmazták meg a gyülekezet írástudói, a papok és tanítók, s ezek egyrészt kéziratosán terjedtek, másrészt szerzőjük, ha irodalmi és teológiai szempontból úgy ítélte, nyomtatásban publikálta is őket. Köleséri még a legnehezebb időkben született imáinak kéziratát is megőrizte, hogy a vészterhes idők múltával közkinccsé tegye. A mű első darabja a Váradnak pogány kéjben való esésének alkalmatosságával íratott REGGELI KÖNYÖRGÉS,21 amely a gyülekezet hétköznap reggeli isten- tiszteleti alkalmára szól. Az imádság a nemzet tragikus sorsának számos korabeli toposzát felsorakoztatja, kezdve a legismertebbel, amely Várad vesztét Jeruzsálem lerombolásához, a váradi református gyülekezet (és Anglicana confecta, in Patriam redit.” Brabeum, Vitae, & rerum gestarum, Reverendissimi, Clarissimi, ac Ervditissimi Viri, Domini Samuelis Keoleséri, Eloquiorum divinorum in Ecclesia Debrecina Dispensatoris Fervidissimi, Disertissimi, Philologi Dexterrimi, Orthodoxias Sangvine Jesu Christi assertas Propagatoris, á Propugnatoris Curiosissimi, Zelotas (dum viveret) in domo Dei Strenuissimi, Fratrum Tractűs Debrecinensis Senioris Vigilantis simi & Scribas Synodi Generalis Prudentissimi. Debrecini, Per Stephanum Töltési. 1683. [RMK II. 1517.] (továbbiakban: Brabeum, 1683.) 2. p. Idvesség sarka. 146. p. GYULAI ÉVA: A törökkori mezőváros társadalma és gazdálkodása. In: Szendró monográfiája. Szerk.: VERES LÁSZLÓ - VICA GYULA. Szendró, 2002. 165-224. p.; 219-220. p. Bánkódó lélek. 1—5. p. Idézi: INCZE, 1933.191. p. 19
