Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón

54

Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006)

Istenségére és emberségére nézve az időtlen idők kezdete óta az Atyától származik, aki a mi üdvözülésünkre, érettünk, Szűz Máriától, az Istenanyától az utolsó időkben született: Krisztus, a Fiú, az Úr, egy és ugyanaz. Jézus Krisztust nem osztották fel két személyre, viszont csupán egy és ugyanazon Fiú, az Egyszülött, Isten Igéje, az Úr Jézus Krisztus.”81

Az itt bemutatott szöveg célja, hogy ne azt a véleményt tartsa fenn, hogy az örmény egyház ítélte el a 6. században a khalkédóni egyetemes zsinatot, mint ahogy azt a mechitarista Hac’uni feltételezte azt kutatásaiban.82 A fent említett örmény nyelvű, másodlagos dokumentumokat — hacsak a nem dwini zsinatok hivatalos aktái voltak — egyértelműen elvetették. Az ortodox krisztológia terjedése már a 431—es ephesosi egyetemes zsinat idején (431) nyugtalanságot keltett az örmény egyházban. Mindezt jól mutatja az örményeknek Akakiosszal, Meliténé püspökével, és Konstantinápoly pátriárkájával, Szent Proklosszal (434—446) való széleskörű levelezései.83 Hasonlóképpen nyilvánvaló, hogy Örményország értesüléseket szerzett az 5—6. századok dogmatikájának fejlődéséről,84 jóllehet I. Babgén katholikosz első levele hivatkozott Szent Kyrillos pátriárka Tizenkét Pontos Anatémi^musára és Zénón császár Henotikonjára, valamint számos más nagy tekintélynek örvendő egyházatyára.85 Ugyanakkor ismerte a latin Unus de Trinitate passus est formulát,86 és hozzáillesztette a Trisagionhosp* 1

Saját fordítás, az idézett görög nyelvű forrásszöveg fellelhető: Actes du Concile du Chalcédoine. Ed.: FESTIGUERE, A. Geneve, 1983. 63—65. p. A két természet vagy Krisztus a két természetben problémája itt számunkra most nem lényeges, mivel az összes tanulmányozott forrás dsztán szószerint a két fiúról tesz említést. Histoire des Conciles. Ed.: HeFELE-LE ClerQ, C. Paris, 1949. Vol. 2. 725-726. p.; SARKISSIAN, 1975. 195-197. p.

“ HAC’UNI, 1927. 414-416. p.

Girk’ TLT’OC’, 1901. 1—8., 11., 17., 20. p.; VAN ROMPAY, L.: Proclus of Constantinople’s "Tomus ad Armenos" in the Post—Chalcedonian Tradition. In: After Chalcedon Studies in Theology and Church History. Ed.: LAGA, C. Louvain, 1985. (Orientalia Lovaniensia Analecta, 18.) 425-449. p.; VARDANEAN, A.: T’ult’ Proklay episkoposi aj- surbn Sahakn hayrapet Hayoc’ ew ar surb Mazdoc’. In: Hatides Amsorea, 1921. (Proklos pátriárka levele Szent Izsák örmény katholikoszhoz és Szent Mesrop MaStoc’-hoz.) 12- 25. p. Ugyanakkor I. (Szent) János (Yovhannés Mandakuni) (478-490) örmény katholikosznak tulajdonított teológiai és krisztológiai tárgyú levelezéseit kétes értékűnek tartják. GlRK’ T’LT’OC’, 1901. 29-40. p.; Karekin Sarkissian (később I. Garegin néven 1995-1999 örmény egyházfő) meglátása szerint diofizitizmust az örmények úgy ítéltlék el, hogy dokumentumaikban meg sem említették név szerint Khalkédónt. SARKISSIAN, 1975. 186-195. p.; GARSOIAN, 1996. 105. p.

GarsOIAN, N.: The Presence of the "Armenian" Bishops at the First Five Oecumenical Councils. In: Essays presented to Joan Hussey on her Eighdeth Birthday. Ed.: CHRYSOSTOMIDES, J. Camberlcy, 1988. 134-137., 141-147. p.

I. Babgcn katholikosz első levelében megemlített más ortodox egyházatyákat, mint például Andokhiai Ignariost, Alexandriai Athanasiost, Kaisareai Basileost, Nyssiai Szent Gergely, Nazianosi Szent Gergelyt, Római Júliust, Milánói Szent Ambrust (Ambrosiust), Aranyszájú Szent Jánost (Ioannés Khrysostomost), Proklos pátriárkát, Aristakest Világosító Szent Gergely fiát, későbbi örmény katholikoszt, aki az örmény egyházat képviselte 325—ben a nikaiai egyetemes zsinaton. I. Anastasios császár 508-ban kiadott Typosáról.\ viszont 1. Babgén katholikosz két levele nem tett említés. GlRK’ T’LT’OC’, 1901. 49-51. p.; MESROP, 1957. 96-98,102. p.; GARSOIAN, 1996.108. p.

86 GlRK T’LT’OC’, 1901.20. p.; GARSOIAN, 1996.109. p.