Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón
Az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón 55 monofiziták által, a liturgián használt „akit érettünk megfeszítettek (klasz- szikus örményül: or xac’ec’aw vasn mei)” mondatot. Végül az örmények Antiokhiai Severoséval szemben Halikarnassosi Iulianos (julianizmus) tanítása mellet döntöttek, amely évek óta viszály keltett, és megosztotta a szeveriánus mono Szitákat Jézus testének romolhatatlanságáról (klasszikus örményül: anapakanut’iwn marmnoy Yisusi).87 88 E tanítást ugyanakkor 719— ben a dwini, valamint a 726—ban a manazkerti (manzikerti) nemzeti zsinatokon III. János katholikosz pontifikátusa idején az örmény egyház hivatalosan is elítélte, s letettnek nyilvánította.89 Mindazonáltal a levelek Könyvében tanulmányozott dokumentumokban a döntő elem az volt, hogy csak érintőlegesen, kissé bújtatva, foglalkozott az egyetemes egyházzal. A forrásokban egyáltalán nem érhető tetten, hogy lehetne találni konkrét nyomokat és utalásokat az örmény és egyetemes egyház közötti kapcsolatok alakulásáról. így sem Zénón, sem Anastasios császárok által a monofizitákat támogató rendeletéiben, sem I. Iustinos (518—527) császár kemény vonalas khalkédónita valláspolitikájában, sem a nála a monofiziták irányába nagyobb rugalmasságot mutató I. Iustinianos (527—565) császár politikájában.90 Hasonlóképpen nincs erről utalás az 553—as konstantinápolyi egyetemes zsinat tanításában sem. Az örmény egyház figyelmét ekkor elsősorban az ortodox pre-khalkédónita egyházatyák tanításai érdekelték, s ennek jegyében ítélték el Khalkédónt, mert szerintük az egyetemes zsinaton anatémát mondtak az általuk gyűlölt nesztorianizmus bírálóira. A hibák közül az egyik, ami árnyékot vet Khalkédón örményországi problémájának tanulmányozásához, az a zsinat elítéléséből adódott zavar és szakadás kérdése volt. Magyarán Khalkédón meg-, és elítélése kapcsán nem történt a konkrét szakadás az egyetemes és az örmény egyház között. Márpedig az az egyházi generáció, — mely a Henotikon kibocsátása (482) és Anastasios császár elhunyta (518) között Örményországban aktív szerepet játszott —, teljes dogmatikai egyetértésben volt az egyetemes egyházzal. Sőt ennek a generációnak a jeles képviselői az örmény egyházat az egyetemes egyház szerves részének tekintették. Ezt alátámasztani tűnik, hogy I. Babgén katholikosz hivatalos levelében kimondta, hogy a két egyház: az örmények és „rómaiak” (itt az egyetemes egyház értendő) egyháza között szívélyes a viszony.91 A Henótikont elfogadó örmény egyházhoz egy olyan értelmezés került Khalkédónnal kapcsolatban, amely akkor az egyetemes hivatalos tanításának tekintettek, 87 Girk’Tlt’oc', 1901. 53. p. GlRK’ Tlt’OC’, 1901. 56, 60. p.; Az örmény egyház nem mindig volt összhangban a julianista tanokkal, azonban a források azt mutatják, hogy a 6. század közepén elfogadták azokat. GlRK’ T’Lroc’, 1901. 62., 67-Ö8. p. 89 ÖRMANEAN, 1993. 68, 252. p.; MESROP, 1957.125-126. p. 90 GARSOIAN, 1996. 110-111. p. 91 Girk’T’LT’oc’, 1901. 45., 51. p.; GARdTE, 1952. 152-154. p.
