Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón
50 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) egybehangzóan a nesztoriánus eretnekség örményországi kiújulása, valamint annak letörése volt. A források leírták továbbá, hogy a nevezett eretnekség a két generáció alatt jutott el a perzsái Xuzastan (görögül: Susiané) tartományból Örményországba, s már elpanaszolták, hogy az örmény székvárosban, Dwinben is megerősödtek, továbbá a nesztoriánusok szövetségre léptek az örmények által már jól ismert paulikiánus eretnekséggel is, így komoly veszélyt láttak az örmény egyházra.55 A zsinaton jelenlévő püspökök és világiak ünnepélyes eskü alatt szövetkeztek, amelyben kimondták, hogy fenntartják a nesztoriánusokra még az 506—os dwini zsinat során kimondott anatémát. II. Nersés katholikosz harmadik levelében megparancsolta a délkelet—örményországi Mardpetakan és Arcrunik’ tartományok püspökeinek, hogy fokozott éberséggel őrködjenek az örmény egyház és a hit tisztasága felett.6 66 Korábban I. Babgén katholikosz, illetve az 506—os dwini zsinat kapcsán említetést történt, hogy az oda vonatkozó forrásokban, konkrétan nincs semmilyen hivatkozás, vagy célzás I. Nagy Szent Leó pápa Tomusáról\ és a khalkédóni egyetemes zsinatról. Sőt a források nevüket sem említették meg. Következésképp — akár tetszik, akár nem —, nekünk kell levonni azt a következtetést, hogy az 506—os zsinat hivatalos dokumentumai hitelesnek minősültek. Az 555—ös zsinat kapcsán viszont nincs semmilyen olyan dokumentum, amely név szerint elítélte vagy korholta volna Khalkédónt, vagy esetleg előfeltételezte, hogy az örmény egyház hivatalosan is kivált volna az egyetemes egyházból. A források tekintetében csak a másodlagos, mellékes, és kissé a zsinatokhoz képest későbbi keletkezésű dogmatikai levelekben lehet találni hivatkozást khalkédóni egyetemes zsinat nyomairól. Ezek a következők: a már említett I. Babgén katholikosz második levele, amely az elsőhöz képest sokkal kuszább és ellentmondásosabb képet festett az örmény egyház dogmatikai helyzetéről. ’Abdlsö’ felszentelésével, valamint a Halikarnassosi Iulianos hívei, a julianisták és az örmények közötti dogmatikai egyezség, vagy szövetség kapcsán, II. Nersés katholikosz és a szír „ortodoxok” közötti megegyezés történeti előzményeit taglaló dokumentumok;67 s végül II. János katholikosznak a Siwnik’ tartománybeli, valamint a kaukázusi albán püspökökhöz írott levele.68 Eme dokumentumokban viszont ugyanúgy az előzőekhez hasonlóan kevésbé évültek el az ott leírtak: ahelyett, hogy a dokumentumok célpontja a határozott egyházszakadás lett volna Örményország és egyetemes egyház között, az örmények 6S GlRK’ T’LT’OC’, 1901. 70, 72-73, 76, 79. p.; GARSOIAN, 1996. 106. p. Erről bővebben ír: GARSOIAN, N.: Les évechés méridionaux limitrophes de la Mésopotamie. In: Revue des études arméniennes, 1992. 39—80. p. GiRK’Tl.T’OC’, 1901. 48-51, 52-69. p.; MESROP, 1957. 104. p.; SARKISSIAN, 1975. 215. p. 68 Girk’ T’LT’OC’, 1901. 78-80, 81-84 p; GART1TE, 1983. 205-220. p.; KALANKATWAC’l, 1983. 119, 342-343. p.
