Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón
Az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón 51 a khalkédóni egyetemes zsinat tanításainak elítélése kapcsán egy „halom” egymással ellentmondó, és dogmatörténet szempontjából összefüggésbe egymással egyáltalán nem hozható személyt átkoztak ki. Ezek közül a monofizitizmushoz igencsak köthető Alexandriai Eutykhés apát és Antiokhiai Severos pátriárka (512—518), valamint a khalkédóni zsinat és I. Nagy Szent Leó pápa Tornusa képezett csak kivételt.69 Ezen túlmenően az anatéma alá kerültek között megtaláljuk még a manicheizmust megalapító Manit, Markiónt, Samosatai Pált, az arianizmust megalapító Areiost, Apollinariost, valamint az antiokhiai teológiai iskola prominens képviselőit: Mopsuestiai Theodórost, Tarsosi Diodórost, Edessai Ibast és Nestoriost.70 Mindenesetre az örmény források komoly ellentmondást tükröznek. Különösen azért, mert nagy a hallgatás az örmény zsinatok hivatalos aktáiban a 451—es khalkédóni egyetemes zsinathoz kapcsolódó krisztológiai definíciók határozott elutasítása körül. így sok minden csak hipotézisek felállítására adhat lehetőséget. Grégoire Garitte azon véleményen volt, hogy mindkét dwini zsinat összehívása spontán történt, s csak zsákutcás megoldásokat hozott, mivel konkrét krisztológiai kérdésekben nem tudtak dűlőre jutni az örmény egyház és a világiak képviselői.71 Azon a véleményen volt továbbá, hogy amennyiben II. Nersés katholikosznak tulajdonított zsinati levél név szerint nem ítélte el Khalkédóni, s a csak nesztoriánusokat tették le, akkor e levél szerzőjének a két fogalom, azaz a nesztorianizmus és Khalkédón egyenértékű lehetett.72 Ez az azonosítás feltételezhetően nem a nevezett korszakban alakult ki, hanem néhány évszázaddal később. E későbbi korszak pedig bennünket a 9—10. századi örmény—bizánci hitviták korához vezet, amikor is a két egyház között élénk, és éles polémiák folytak konkrét krisztológiai kérdésekről, amelyek középpontjában furcsamód Khalkédón került, és az örmény szerzők előszeretettel azonosították Khalkédónt a nesztorianizmussal.73 Ennek okán ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy II. Nersés levelét a 6. században fogalmazták volna meg. Ugyanis a két fogalom között az örmény teológia különbséget tudott tenni, s ez a megkülönböztetés nyilvánvalón fennmaradt egészen a 9. század első feléig. Mindazonáltal néhány kivételre szükséges felhívni a figyelmet. Ezek pedig a 6. századi kiátkozásokról szóló “ SEBÉOS, 1979. xlv. eh., 148. p. 70 GlRK’TLT’OC’, 1901. 53. p. 71 Garitte, 1952.162. p. Hozzá kell tenni, hogy a levél szerzője nyilvánvalóan nem maga II. Nersés katholikosz volt. Garitte, 1952.163. p. ARUTJUNOVA—FíDANJAN, V.: Armjani—Xalkedonity na vostocnix Vizantskoi imperii. Erevan, 1980. 80., 92—105., 167-168., 172—175. p.; AruiJUNOVA-FiDANJAN, V.: Sur la probleme des provinces byzantines orientales. In: Reme des études arméniennes, 1980. 159-161. p.; ARU'IJUNOVA—FlDANJAN, V.: Some Aspects of the Military-Administrative Districts and of Byzantine Administration in Armenia during the 11th Century. In: Revue des études armémemes, 1986-1987. 310-313. p.
