Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón
46 Egyháztörténed Szemle VII/1 (2006) viszont csak a két főpap hatásköréről szólnak, s ennek folytán Khalkédón örmény megítélése szemszögéből számunkra semmilyen használható információval sem szolgál.48 Kézenfekvőnek tűnik, hogy az elsődleges forrásértéket képviselő korlátozott számban fennmaradt hivatalos akta csak korlátozott információkat szolgáltathat. Ezzel szemben az amúgy is a másodlagos értéket képviselő úgynevezett dogmatikai levelek ugyanakkor nem említettek meg egyeden Örményországban megtartott zsinatot sem. Fontosságuk voltaképpen ezért tekinthető mellékesnek. Ugyanakkor a források ismeretében elmondható, hogy itt, jelen esetben, csak is az Örményországra vonatkozó értesülésekkel, valamint az örményeknek a „Rómával”, azaz Konstantinápollyal, és Szászánida Birodalommal való kapcsolatával kell foglalkozni. I. Babgén katholikosz első levele nemcsak az 506—os nemzeti zsinat pontos helyét és idejét jelölte meg, hanem azt az információt is hozzátette, hogy a zsinaton részt vett egy bizonyos monofizita hitvitázó és teológus Simeon is, aki komoly krisztológiai vitába keveredett a perzsiai nesztoriánus egyház képviselőivel is. A zsinaton ugyanis részt vett a nesztoriánus Be0 Arsam nisibisi püspök és kísérete, aki a zsinatra a Szászánida udvar megbízásából érkezett. A nesztoriánus püspök figyelmeztette az örményeket, hogy Örményországban megjelent a diofizita eretnekség. A püspök továbbá panaszkodott, hogy az örmények nem tettek semmit sem eme eretnekség terjedése ellen, ezért miattuk a nesztotiánusok különféle üldöztetéseknek vannak kitéve. Ennek okán a püspök kifejtette, hogy azért jött el kíséretével a zsinatra, hogy segítséget és tanácsot kérjen az örmény egyház és főnemesség képviselőitől. Erre válaszul a nesztoriánus püspök felvetésére, a zsinaton jelen lévő örmény főnemességgel, valamint a kaukázusi albán, „római” (görög) és grúz egyház képviselőivel egyetértésben,49 I. Babgén katholikosz, nemcsak a nesztoriánus delegációt, illetve az egész perzsiai nesztoriánus egyházat,50 hanem a diofizita krisztológia kelet—római teológusait is elítélte. A zsinat továbbá letettnek és kiátkozottnak nyilvánította név szerint Nestoriost, valamint antiókhiai teológiai irányzat más prominens képviselőit, többek között; Tarsosi Diodórost, Mopsuestiai Thedórost, Kyrosi Theodórétost és Edessai Ibast.51 Nem tudjuk, hogy mi volt a zsinat megtartásának a pontos indítéka, tudniillik nincs birtokunkban semmilyen olyan utalás, vagy végkövetkeztetés, amely talán annak lehetőségét sugalmazná, hogy a nevezett zsinatot az előbb említett nesztoriánus delegáció miatt hívták volna össze. Jóllehet annak eshetőségét sem szabad kizárni, hogy a zsinatot a célból tartották, hogy meghallgassák magának a delegációnak a mondanivalóját, hiszen a Szászánida udvarAnec’I, 1893. 272-273. p.; Hakobyan, 1964. 488. p. A római jelző a szövegben nyilvánvalóan a zsinaton résztvevő görög püspökökre vonatkozik. Girk’T’LT’OC’, 1901. 45, 51. p. 50 GlRK’ T’LT’OC’, 1901. 43. p. 51 GlRK’T’LT'OC’, 1901. 46. p.; MeSROP, 1957. 96. p.; SARKISSIAN, 1975. 196. p.
