Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kornél: Egyházi önállóság kérdése Örményországban: az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón

Az 506-os és az 555-ös dwini zsinatok tanításai és Khalkédón

47

ból jöttek.52 Mindenesetre ez utóbbi felvetés inkább kétséges, s valószínűnek tűnik, hogy a nesztoriánus delegáció váratlanul jelent meg a zsinaton. Nem lehetetlen, hogy a zsinat tulajdonképpen a Zenón (476—491) császár által 482- ben kihirdetett Hénotikonnal kívánt érdemben foglalkozni, mindazon tény ellenére, hogy kihirdetése óta már majdnem egy negyed évszázad telt el.53 Természetesen eme késésben komoly szerepet játszott a kurrens politikai helyzet is, mivel Örményországban Vardan Mamikonean által fémjelzett 450-451-es nemzeti szabadságharc és 506—ban megkötött két birodalom közötti béke közötti félévszázad során a politikai helyzet finoman szólva is zavaros volt.54 Ezért ebben az időszakban az örmény egyház képviselői érdemben nem tudtak konkrét álláspontot kialakítani az egyetemes egyházat komolyan foglalkoztató teológiai, dogmatikai és krisztológiai kérdésekről. Ezen túlmenően több dolog is komoly befolyással bírt az örmény egyházra. Többek között az 5. század második felében, az országban történő vallási üldöztetések is, amelyek magukkal vonták 472—ben I. (Szent) Giwt katholikosz {Giwt Arahe^ac’i) (461—478) perzsák általi elmozdítását is annak ellenére, hogy az örmény egyházfő elismerte a Szászánidák fennhatóságát Örményországban.55 Ezenfelül fontos tényező volt még a Vahan Mamikonean (451—es nemzeti felkelés vezetőjének, Vardan Mamikonean főúrnak az unokaöccse) által vezetett függetlenségi mozgalom Örményországban, amelynek eredményében 484—ben ki tudott egyezni Szászánidákkal, lehetővé téve az örmény területeken a szabad vallásgyakorlást. A Szászánidákkal való kiegyezés vagy kompromisszum ugyanakkor elhidegítette az örményeket az általuk csak „Rómának” (klasszikus örményül: Hromk) titulált Kelet—Római Birodalomtól, azaz Konstantiná- polytól.56 Komoly tényező volt továbbá, hogy az örmény egyház újból felláGirk’T’lt’oc', 1901. 42. p.

A forrás az alábbi helyen található „Epistola Simeonis Beth Arsamensis de Barsauma episcopo Nisibeno deque Nestorianorum.”: ASSEMANI, J. S.: Bibliotheca orientalis Clementino—Vaticana. Vol. I. Romae, 1719. 355. p.; Ezenkívül erre hivatkozik még ANANEAN, 1957-1958. 125-126. p.; valamint SARKISSIAN, 1975. 207—208. p.

CHRISTINSEN, A.: L’Iran sous les Sassanides. Coppenhague, 1944. 352. p. (továbbiakban: CHRISTINSEN, 1944.); Garsoian, 1996. 103. p.

AneC’I, 1893. 272. p.; LAZAR P’ARPECl: Patmut’iwn Hayoc’. Ed.: TÉR-MKRTC’EAN, K. - MAIÖCASEANC’, S. Tiflis, 1904. (Lazar P’arpec’i: Örményország története.) 114-115. p.; SARKISSIAN, 1975. 152-154. p.; G

arsoŐAN, N.: Secular Jurisdiction over the Armenian Church. In: Okéanos. Essays Presented to Ihor Seveenko on his Sixtieth Birthday. Harvard, 1984. (Harvard Ukrainian Studies 7.) 248-249., 251. p.; ÖRMANEAN, 1993.65. p.; MESROP, 1957.97-98. p.; GARSOIAN, 1996.106-107. p.

Az örmények a középkor folyamán soha nem használták a birodalom megjelölést. Sőt nem is ismerték a Konstantinápoly vagy a Bizánc megjelölést sem. A korabeli forrásokból, egyszerűen csak Rómának (Hrom, vagy Horomk) nevezték, mind a Kelet-Római Birodalmat, mind Konstantinápolyi. SEBÉOS: Patmut’iwn Hayoc’. Ed.: AbGARYAN, G. Erewan, 1979. (Sebéos püspök: Örményország története; továbbiakban: SEBÉOS, 1979.) 66. p.; Vrac’ albyumeré Hayastani ew Hayeri masin Ed.: MeUK’SÉT’-BÉK, L. Erewan, 1934. (Grúz források Örményországról és az örményekről.) 41. p.; ISKANYAN, K: Marzpanakan Hayastani apstambut’yunné Pars kas tani dem ew Byuzandian (V d. verj ew VI d. skizb.) In: Vatma-bamsirakan Handes, 1969. (A Marzpanátusi Örményország felkelése Perzsia ellen és Bizánc — az 5. század végén és a 6. század elején; továbbiakban: ISKANYAN, 1969.) 29-30. p.; CHRISTINSEN, 1944. 352. p.; MESROP, 1957. 103 p; SARKISSIAN, 1975.150. p.; ÖRMANEAN, 1993. 67. p.; GARSOIAN, 19%. 108. p.