Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Pázmány Péter és a protestánsok
72 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) igaz. Pázmány maga cáfolta meg. Hat évvel érseki kinevezése után írt ugyanis a pápának az egyházat elhagyó szerzetesekről, és akkor becsülte a katolikus lakosság arányát a királyságban legfeljebb egy tizednyire. Még tizenöt esztendeig működhetett. Ezalatt ért is el eredményeket. Az egyházi jövedelmeket megháromszorozta. A belső viszonyokat igen nagy mértékben megjavította. A felekezeti arányokon is sikerült a katolikusok javára változtatnia. A katolicizmus túlsúlya azonban bizonyosan nem alakult ki. Pázmány csak a romlásból kivezető első lépéseket tehette meg. Mégis saját eredményei áldozata lett. Nem szoktuk ugyanis Pázmány Péter támadásait a protestánsok ellen a későbbi, fölényben élő főpapok akcióitól megkülönböztetni. Holott az eltérés igen lényeges. Pázmány egyházáért küzdött a végromlás szélén, amikor a protestánsok még nemcsak kapták, de adták is a csapásokat. Az akkori helyzetet jól jellemzik olyan tények, mint az, hogy Bethlen Gábor királyságbeli hadjáratai után a békék nem tartalmaztak a protestáns vallás- szabadság érdekében rendelkezéseket. A fejedelemmel szövetséges protestánsok nyilvánvalóan nem tartottak ilyenekre igényt. Vagy az 1638-i országgyűlésen azért nem született vallásügyi törvény, mert a katolikusok és a protestánsok nagyjából azonos mennyiségű sérelmet soroltak fel. Pázmány Péter életében tehát még két fél küzdött egymással, és az akkori harcot ma csak felekezeti részrehajlás ítélheti el. A század utolsó harmadában tevékenykedő főpapok közül viszont sokan úgy indultak a protestantizmus kiirtására, hogy előzőleg a védekezés minden eszközétől megfosztották az ellenfelet. Szétszórt könyvtárak, máglyára juttatott könyvek, bujdosásba kényszerített iskolák, fogságra vetett protestáns lelkészek, gályára hajtott prédikátorok és tanítók, megalázott gyülekezetek szenvedték az erőszakos ellenreformáció támadásait. Az akkori események egy szakasza a magyarországi protestantizmus gyászévtizedeként került a történelembe. A puszta emberség szól a kiszolgáltatott nyomorultak üldözése ellen az erőszakos ellenreformáció idején. Pázmány Péter azonban nem sejthette, hogy:’ kétségbeesett erőfeszítései nyomán egy időre méltatlan kezekbe kerül a magyarországi katolicizmus ügye.
