Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Tolerancia és intolerancia a 16. századi Magyarországon
Tolerancia és intolerancia a 16. századi Magyarországon* K ét előzetes megjegyzés ennek a szövegnek a módszeréről és tartalmáról. Először is azt a benyomást fogja kelteni, mintha körülményes lenne és elégtelen forrásbázisra támaszkodnék. A Magyarországon írt kora újkori történetek, különösen ha nem gazdasági és nem politikai ügyeket érintenek, könnyen keltik ezt az érzést azokban a tudósokban, akik nyugat-európai országok forrásainak minőségéhez és bőségéhez szoktak. Azokhoz az országokhoz képest Magyarország szűkölködik a helyi és személyes történelmet érintő forrásokban. Jó példa erre a külföldi egyetemeken tanuló magyar diákok esete: az egyetemek többnyire kiadott anyakönyveiben pontosan meg lehet őket találni, de elemi iskoláikról vagy középiskoláikról semmit nem tudunk, mert a kora újkori iskolaügy forrásai Magyarországon rendkívül kis számban maradtak fenn. A kora újkori Magyarország forrástani szegénységére történészek két magyarázatot hangoztatnak. Az egyik a 16-17. századi Magyarország elmaradott voltát hangsúlyozza, és azt állítja, hogy rendkívül kevés forrás keletkezett. A másik szerint Magyarország nem volt ugyan Hollandia, de nagyjából ugyanolyan forrásokat termelt, mint a korszak nyugat-európai országai, az írott anyag azonban a kora újkor sok háborújában és politikai harcában elpusztult. Én az utóbbi felfogás képviselői közé tartozom, és az a véleményem, hogy sok fennmaradt adat igazol. Ilyen például az a tény, hogy Erdély központi levéltárában semmilyen kora újkori anyag nem található. A kormány akkori tevékenységét azonban rekonstruálni lehetett a központi hivatal által kibocsátott, és a címzetteknél fennmaradt, vagy valamilyen másolatban őrzött forrásokból.1 Én személyesen Sárospatakon, egy közepes szintű mezővárosban találkoztam a problémával helyi szinten. Találtam egy jegyzéket az 1570-es évekből; azt sorolták fel rajta, hogy a magisztrátus által kiállított különböző iratokért mennyi illetéket kell fizetni.2 Senki, sem én, sem más nem talált azonban egyetlen, a sárospataki tanács által akkortájt kiadott dokumentumot: nyilvánvalóan elpusztultak. Ilyen körülmények között azzal a kevés anyaggal kell dolgoznunk, ami fennmaradt. A közvetlen közelítés lehetősége a források hiánya miatt nincs meg. Ahelyett körülményesen, rendkívül kevés forrással kell dőlEredetileg megjelent: Tolerance and intolerance in sixteenth-century Hungary. In: Tolerance and Intolerance in the European Reformation. Eds.: GRELL, OLE PETER — SCRIBNER, BOB. Cambridge, 1996. 249-260. p. Fordította: Rácsok Gabriella, a szöveget gondozta: Péter Katalin. 1 A rekonstrukciót végrehajtotta: TRÓCSÁNYI ZSOLT: Erdély központi kormányzata, 1540-1590. Bp., 1980. 2 A város iratai a Sárospataki Református Kollégium levéltárában maradtak fenn.
