Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Pázmány Péter és a protestánsok
Pázmány Péter és a protestánsok 71 ra kényszeríteni, illetve az igaz hit megtartására szorítani”. A törvények azonban a vallásszabadságon hagytak egy rést, és ez Pázmány előtt nem maradt rejtve. Mert vallásváltoztatásra kényszeríteni valóban senkit nem volt szabad, a templomok felett viszont a földesurak rendelkeztek. Amikor egyik frissen katalizált híve egy templomot evangélikusoknak engedett használni, az érsek így tanította: „Édes fiam uram, ebben a dologban nem kell embernek magát megcsalni, mert nagy és léleküdvösségben járó dolog [...] kegyelmed az ország törvénye és articulusi szerint nem tartozik a maga jószágában templomot engedni az lutheránusoknak..mert a templomok feletti jog a földesuraknál van. Pázmánynak ebben az ügyben igaza is volt, meg nem is. Mert törvények akkor még tényleg nem rendelkeztek a templomokról. Nem véleden azonban, hogy frissen katalizált főurat kellett tanítania. A katolikus és a protestáns álláspont ugyanis a templomügyben nem egyezett. A nézetkülönbség igen hosszú előzményekre ment vissza. Nem is lehet itt az egész, bonyolult történetet előadni. Pázmány szempontjából csak az lényeges, hogy — természetesen — a katolikus álláspontot képviselte. Ahogyan a katolikus egyház minden jogához ragaszkodott és minden ügyében kíméletlenül járt el, úgy tiltakozott minden alkalommal, ha katolikus földesúr birtokán protestáns templomot talált. És minden meggondolás nélkül foglalta el a protestáns templomokat azokon a birtokokon, amelyeken, mint főpap a földesúri jogokat gyakorolta. Az erőszak a templomoknál lépett be Pázmány Péter és a protestánsok kapcsolatába. Valóban sok jobbágyot megfosztott a református vág)7 az evangélikus vallásgyakorlat lehetőségétől. Kérdés viszont, mint a római katolikus egyház feje mi mást cselekedhetett volna. A római katolikus egyház hívek nélküli állapotát kívánta felszámolni, és ezt csak úgy érhette el, ha a többi felekezet vallásgyakorlatát akadályozza. Más megoldás nem adódott. Saját vallását viszont felkínálta Pázmány a templomaiktól megfosztott protestánsoknak. Prédikációk hosszú sora tanúsítja ezt az igyekezetét. A nép nyelvéből vett fordulatokkal, az ő életükből ellesett példákkal magyarázta a magas műveltségtől távol élő emberek előtt a katolikus tanításokat. Még stílusa is leegyszerűsödött, ha egyszerű emberek meggyőzésén fáradozott. Egyik uradalmi utasításában pedig ezt írta Pázmány Péter: tiltsa meg a gazdatiszt, hogy a jobbágyok fiai lutheránus iskolába járjanak, de gondoskodjon olyan katolikus tanítókról, akik a betűvetést és mindenekelőtt a kegyességet oktatják. Térített vagy téríttetett tehát Pázmány a jobbágyok között is. Ez a tény kétségtelen, a templomfoglalásokkal gyakorolt erőszakot azonban nem fedi el. Figyelmeztet mégis Pázmány Péter működésének leglényegesebb meghatározójára, arra, hogy protestáns országban tevékenykedett. Sok méltatója szerint ugyan csak született protestáns országban, de katolikusban hunyt el. Az állítás második eleme azonban nyilvánvalóan nem
