Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: A jezsuiták működésének első szakasza Sárospatakon
40 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) menyek anélkül hogyan alakultak volna tovább. Talán Báthory Zsófia is tervezte a templom elvételét, talán meghagyta volna a reformátusoknak, így mindenesetre az történt, hogy 1671 augusztusától az erőszakos ellen- reformáció bontakozott ki Sárospatakon. Előbb a katonaság mozgatta, majd a fejedelemasszony is csatlakozott. Fanatizmusáról a történelmi feldolgozásokba került megállapítások az ostrom utáni cselekedeteit tükrözik. Akkor már nemcsak a várból járó juttatásokat vonta meg a protestánsoktól, de minden egyházi birtokot a jezsuitáknak adományozott. Elvette a reformátusoktól még az ispotály gondozásának jogát is.36 Nemcsak az iskolának kellett elbujdosnia; egy ideig református istentiszteletet sem lehetett Patakon tartani. A közeli Hotyka szűk templomába jártak át sokan.37 A térítő földesúri ellenreformáció, végeredményben nem egészen kilenc évig élt Patakon. Azért érdemes mégis vele foglalkozni, mert a térítő földesúri ellenreformáció fogalmát az irodalom nem használja ugyan, magát az eljárást azonban nemcsak Báthory Zsófia alkalmazta. Ezt tették mindazok a földesurak, akik — a protestáns vallásgyakorlat szabadságát meghagyva — katolikus szerzeteseket vagy világi papokat telepítettek jószágaikra, és a katolikus szertartásnak épületeket adtak. Egyelőre nem tudjuk, milyen arányban működtek térítő földesurak a katalizáltak között. Csak sejteni lehet, hogy nem voltak kevesen. Erre utal — visszafelé bizonyító erővel — legfőképpen az 1670-es években országszerte kibontakozó erőszakos ellenreformáció: Az 1671 és 1681 közötti időt a protestantizmus gyászévtizedének szokták nevezni. Nem kerülhetett volna az akkori üldözésekre sor, ha sok katolikus főúr előzőleg nem tűri birtokain a protestánsokat, hiszen a nagybirtokosok túlnyomó többsége az 1640-es esztendőkben már katolikus volt. Ha birtokaik valameny- nyi lakóját saját vallásukra erőltették volna, az 1670 utáni ellenreformáció nem talál a városokon kívül protestánsokat. A térítő földesúri ellenreformációt és a térítő földesurat mint jelenséget aprólékos kutatásokkal kell azonban még felderíteni. Csak annyi bizonyos, hogy módszereik hasonlíthattak azokhoz, amiket Báthory Zsófia alkalmazott. Térítő türelmük pedig — talán szándékaik szerint, talán azoktól függetlenül — a császári katonaság 1670 utáni érkezésével szakadt meg. Akkor kezdődött „furcsa háború” a protestáns templomokért.38 36 Pio annuis. 69. p. Sok esetben utal a birtokok használatára. 37 Prot.XempIén. 1/3. 235. p. 38 BF.NCZF.DT LÁSZLÓ: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVTI. század végi Magyarországon. Bp., 1980. 236. p.
