Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Drabik Miklós, a lehotkai próféta

14

Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006)

való: látomásai a Habsburg-ház bukása és a protestantizmus régi fényének visszaállítása, a hazatérés reményei körül forogtak. Orvos biztosan ki tudná hámozni Drabik életének meglehetős bőségben fennmaradt tényei- ből és hallucinációi gondosan feljegyzett lefolyásából betegsége körültekintő diagnózisát. A történésznek azonban a hallucinációk ténye önmagában is sokat elárul. A hallucinációk ugyanis akaratilag befolyásolhatatlanok, tartalmuk a beteg szándékától függetlenül, mindennapi beszédtémáiból, gondolataiból alakul.

Ha tehát Drabikot zárt rendszert alkotó téves eszmékkel, hallucináci- ókkal diagnosztizálható betegnek tekintjük, a környezetére terelődik a figyelem. Nem az tűnik elsőrendűen fontosnak, hogy a többnyire nagyon is racionális megfontolások szerint politizáló Rákócziak nemzeti hivatás- tudatára milyen hatással volt, nem is XIV. Lajos reakciója az ő személyéről szóló jóslatok olvastán, vagy a török nagyvezérnek a mohamedánok kereszténységre térését jövendölő látomások feletti haragja. Azt kell megvizsgálnunk, hogy a lehotkai próféta hallucinációi az ország eldugott sarkában hogyan telítődtek politikai kombinációkkal; nappalainak társasága, beszélgető partnerei, az ő gondolatait alakítók kerülnek az érdeklődés középpontjába.

A hatalomtól távol élők reményei

Kézenfekvő lenne az a feltételezés, hogy a Rákócziak birtokán élő Drabikhoz a fejedelmi família embereitől jutottak a betegsége mechanizmusa szerint látomásokká alakuló értesülések. Valóban, adódhattak, mmt ahogyan voltak is kapcsolatai az uradalmi ügyeket intézőkkel. Ismerte őket: nem egy közülük a jelenésekben is szerepelt, esetleg feladatot kapott az isteni akarat végrehajtásában. A próféta feljegyzéseiből azonban kiderül, hogy nem egyszer meghökkentette a Rákócziakhoz közel álló támogatóit is.

A legfeltűnőbb eset Rákóczi Zsigmonddal kapcsolatban történt. A fiatal herceg, I. Rákóczi György kedvence és királyságbeli hadjáratának egyik katonai vezére az 1649-es országgyűlés táján alakított ki önálló politikai elképzeléseket. Külpolitikájában a birodalom császár-ellenes erői irányában tájékozódott, Magyarországon pedig a vezető arisztokrata politikusokkal keresett szövetséget. Terve szerint, valahogy úgy, mint Bethlen Gábor idején, a Habsburgok országaiban élő elégedetlenek közös „rebel- lió”-jával indult volna hadjárat az „osztrák iga” lerázására. Rákóczi Zsig- mond szándékai azonban éppen csak találkozhattak a magyarországiakéval, megvalósításuk felé talán még az első közös lépéseket sem tehették, amikor a betegség 1652. február 4-én elragadta.

Drabik próféciáiban Zsigmond 1650 végén jelent meg mint Istentől rendelt szabadító. Ez a tény önmagában, ha a hallucinációk tartalmát racionális eredetűnek tekintjük, természetes, hiszen a valóságban is ő volt az öreg fejedelem halála után körülbelül három éven át a magyarországi