Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - RECENZIÓK - Rajki Zoltán: Keskeny utak. Tanulmányok a Magyarországi Metodista Egyház történetéről
Recenziók 205 is. Különösen értékessé teszi a tanulmányt, hogy a legfontosabb metodista központok életét (Bácska, Budapest) mikroszinten is alapos vizsgálat alá vonja. Mind a belső életüket, missziójukat, mind a külvilághoz való kapcsolatukat (lakosság, hatóság, történelmi egyházak, nemzetiségi kérdés), valamint a közveden világi környezet társadalmi és vallási jellemzőit is bemutatja. Kiegészítve a legfontosabb metodista lelkészek és vezetőik jellemrajzával, mindennapi életük feltárásával válik számunkra megfoghatóvá a kicsiny vallási közösség mindennapjai élete, missziója és fejlődése. A magyarországi metodizmus két világháború közötti történetének ábrázolását Szuhánszky T. Gábor a közösség ellentmondásos közjogi helyzetének ismertetésével indítja. Ugyanis nemzetközi kapcsolataiknak köszönhetően a többi el nem ismert kisegyháznál kedvezőbb hatósági bánásmódban kellett volna részesülniük, de a mindennapok során a helyi hatóságok nem tettek különbséget a falvakba érkező misszionáriusok, evangelizátorok, kolportőrök között. A metodistákat — ellentétben a többi kisegyházzal — nem tiltották be 1939-ben. Ez lehetőséget adott számukra a szabadabb vallásgyakorlatra, ugyanakkor a segítségnyújtásra is más felekezetek és evangéliumi közösségek részére. A szerző a metodista egyházi élet és misszió tárgyalása során a húszas éveket a dinamikus fejlődés évtizedeként jellemzi. A harmincas éveket pedig az egyházszervezeti stabilizáció, a diakóniai munka megszervezése, a csökkenő intenzitású missziós aktivitás, valamint egyházvezetési problémák alakították. A korrajzot Kari Zehrer Osmar Martin Fűnkről, illetve Kovács Zoltán györkönyi gyülekezet kialakulásáról írt tanulmánya teszi teljesebbé. Mint legtöbb egyház életében, az 1945 utáni események tárgyalása különösen nehéz problémákat okoz. A történetek főszereplői is még gyakran életben vannak, de a kommunista diktatúra egyház- és társadalompolitikája is nehéz feladat elé állította az egyházakat, lelkészeket és a híveket. Az ún. „helyes út” kérdésében ma is megoszlanak a vélemények a társadalomban. A múlt interpretálása ezért (is) gyakran az egyoldalú képek („üldözött egyház”, beépített egyház”) formájában jelenik meg. Valós állításokat tartalmaznak, de a múlt egyházpolitikai rendszerének, valamint hitéletének pontos ismerete hiányában egyoldalú képet kapunk. A könyv erénye, hogy a korszakot ismertető tanulmányok (Hecker Frigyes, Lakatos Judit) — a hetvenes évek egyházszakadása ellenére — lehetőségük szerint kerülik a „másik félre való mutogatást”. A korszak politikai-, egyházpolitikai (állami és felekezeti szinten) helyzetébe beillesztve, gondos jellem- és korszak rajzokkal próbálják meg bemutatni az egyházi történéseket. Különösen értékes Lakatos Judit második világháború utáni metodista lelkiséget bemutató tanulmánya, amely közelebb hozza a korszak mindennapi metodizmusát (a hitéletet) az olvasóihoz. Érdeklődésre tarthat számon a magyarországi egyházak szociális tevékenysége iránt érdeklődők között Szuhánszky Gábor tanulmánya. Az alig 1—2 ezer fős kisegyház államosítás előtti (1950) szociáldiakóniai munkája példaadó lehetne a mai keresztény
