Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Gaál Gizella: A nők szerepe a reformáció terjesztésében Magyarországon, különös tekintettel Debrecen városára
196 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) Ahol sövény nincs, eltékozoltatik az örökség, és ahol asszony nincs, fohászkodik a szűkölködő”.19 Például özvegy Varga Ferencné Agatha asz- szony mészárszéket vásárolt Debrecenben a Péterfia utcán. Minden második héten 1-1 font szép marhaderekat vagy sertésgerincet küldött a papoknak. így tett valamennyi hentes és köztük nemes vetélkedés folyt. A polgárasszonyok példaképei a főbírók feleségei voltak. Komáromi Csipkés György prédikátor ezekkel a szavakkal búcsúztatta Dobozy István főbíró feleségét annak temetésén: „O vala Isten után neked földi gyámolod, szemed gyönyörűsége, házad szépsége, búdnak, bánátidnak csendesítője, reád háramló gondod terhének válladról nem kevéssé elvevője. - Lelke idvességének keresésére való idejét múlandó élete kedvéért nem vesztegette el, szorgalmas lévén az igének hallgatásában, az könyörgéseknek gyakorlásában, az úrnak vacsorájával való élésben és a szegényekhez való irgalmasságtételben.” 20Egyébként a Dobozy család puritán prédikátorokkal temettette tagjait, s a prédikációkat ki is nyomtattatták a család nőtagjai. Komáromi Csipkés Györgyét Dobozy János és Biczóné Dobozy Anna (1668), Köleséri Sámuelét pedig Kovácsné Dobozy Kata (1657), melyek a család puritán kegyességét például állítják az egész város elé. Jótékonykodó vallásos asszonyok temetésén tartott prédikációkat egyébként is gyakran nyomtattak ki Debrecenben, ami a nőknek az egyházi életben vitt növekvő szerepére vall. De meg lehet említeni Vígkedvű Mihály főbíró feleségét, Biczó Máriát és II. Dobozi István feleségét Komáromi Csipkés Katát. De sokáig lehetne még sorolni a példamutató életű asszonyokat, akik jó példával jártak elől a polgárság körében. A város templomainak felszerelése tekintélyes részben a polgárasz- szonyok adománya. Gyönyörű térítőkét hímeztek az Úr asztalára, úrvacsorái edényeket készíttettek a híres debreceni ötvösmesterekkel templomuk számára. Az egyik aranyozott ezüst kannán ezt olvassuk: Juhos Borbála 1628. Egy másikon: „Engemet csináltatott a debreceni eklézsiában az Úrnak asztalára, Isten nevének tisztességére a néhai boldog emlékezetű Nemzetes Fekete István uram, debreceni egynéhány ízbeli főbíró megmaradt özvegye, Székely Orsolya asszony anno D. 1647.”21 Voltak irodalompártoló polgárasszonyok, akik vagyonukból áldoztak vallásos énekeskönyvek és prédikációk kinyomtatására. Várady Gáspámé Nagy Dorkó énekeskönyvet nyomtattatott ki 1590-ben. Keresszegi István prédikációit Petneházy István özvegye Király Anna adatta ki 1635-ben. Kerekes Mihály özvegye Bagoly Kata Nógrádi Mátyás könyvét jelenttette meg „Lelki próbakő, melyen az ember mind magát, mind vallását megcirkálhatja, sőt házanépének is szent utat mutathat az egyenes úton való járásra” (1651)22 S.SZABÓ JÓZSEF: Régi, főként debreceni asszonyok. Debrecen, é.n. 18. p. 20 Uo. 19. p. 21 Uo. 20. p. Uo. 21. p. 22
