Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Gaál Gizella: A nők szerepe a reformáció terjesztésében Magyarországon, különös tekintettel Debrecen városára
193 „A Katedráról” volt. 1630-ban, amikor I. Rákóczi György fejedelem lett, Gyulafehérvárra költöztek, ahol bőkezűen támogatták az ottani kollégiumot, mely rövid időn belül külföldön is hírnevet szerzett magának. A tehetséges ifjakat külföldön is taníttatták, a prédikátorokat és az eklézsiákat támogatták. Ezek a peregrinus diákok hozták magukkal a puritanizmus szellemiségét Erdélybe. Debrecennek harangot öntettek, mely ma is megtekinthető a Nagytemplomban. Hasznos könyveket nyomtattattak és evangéliumi iratokat terjesztetek. A fejedelemasszony maga járt elől jó példával. Gyakran olvasta a Bibliát. A református vallás terjesztése céljából igéket írt ki a Bibliából és kinyomtattatta. A puritanizmus eszméjét a Hollandiában és Angliában tanuló magyar diákok hozták az országba. A puritanizmus az egyháztagoktól aktív, személyes vallásosságot, erkölcsös, munkás életvitelt, sőt a háznál a családfő vagy felesége által vezetett mindennapi otthoni istenüszteletet kívánt. Ez feltételezte az anyanyelvi írni-olvasni tudást a nőknél is. így Tolnai Dali János, aki Hollandiában és Angliában is volt peregrinus diák, sárospataki teológus tanárként nem csak iskolai reformot hajt végre, hanem a családokat járva a nőket is megtanítja az olvasás tudományára. Lorántffy Zsuzsanna puritán prédikátort vett udvarába Gyulafehérvárott, Medgyesi Pál személyében, aki már Comenius Sárospatakra érkezése előtt elkezdi fordítani a Praxis pietatist, valamint megreformálja a prédikáció nyelvét is. Puritán lelkészeket és tanárokat juttatott álláshoz, részesített védelemben. 1643-ban meghívta Comenius, cseh menekült püspököt, a pedagógia történet egyik legkiemelkedőbb alakját, a sárospataki kollégiumba profesz- szornak, aki ott fordította csehre híres Praxis pietatis c. művét. Gazdag alapítványokat tett a sárospataki kollégium számára. 1621-ben törvényt hozott arról, hogy minden nemes ifjú és paraszt egyaránt tanulhasson ott, ami forradalmi újításnak számított abban az időben.11 1657-ben főiskolát alapított a románok számára. Férje így írt róla halálos ágyán: „Bizonyságot teszek Isten s az ő szent angyalai előtt, mitől fogva az Úristen összehozott bennünket, se szebbet, se okosabbat, se gazdagabbat, se akármi dicséret- reméltóbb személyt nálad kívül nem láttam.”12 I. Rákóczi György halála után a tudományokban s megtörhetetlen hitében talált menedéket. Nyitott volt az újítások iránt, ha azok az evangéliumon alapultak, márpedig a puritanizmus „a Bibliára épít, viszont a dogmák helyett a gyakorlati életre helyezett hangsúlyai révén a gondolkodás szabadságát hozza magával”.13 A vele hasonlóképpen gondolkodó papokkal a presbiteri egyházalkotmány behozatalán fáradozott. Ezzel azonban sem az egyház, sem I. Rákóczi György nem értett egyet. O azonban a Tiszáninneni egyházkerület11 BALOGH JUDIT: Ama kegyelemnek mennyei harmatja. A 17. századi magyar puritanizmus irodalmából. Bp., 1995. (továbbiakban: BALOGH, 1995.) 192—193. p. S.SZABÓ JÓZSEF: A Lórántffyak. Történeti rajz. Bp., 1896. (továbbiakban: S.SZABÓ, 1896.) 23. p. 13 Balogh, 1995.194. p.
