Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fekete Sándor: Gróf Apponyi Albert egyházpolitikai nézetei
156 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) Az elkereszteléssel kapcsolatos bírói döntésben a királyi Kúria úgy fogalmazott, hogy a keresztelés — bárki végzi is — csak általánosságban jelenti a gyermek kereszténységbe történő felvételét, s nem határozza meg eleve a katolikus felekezetbe való tartozást. Ez a megoldás azonban csak elodázta a kérdést, amely újból felszínre került a gyermek iskolakötelezettségének elérésekor illetve az anyakönyvi bejegyzéskor.17 Mindezek a törvény életképtelenségét mutatják. Trefort Ágoston különböző rendeletekkel próbált ugyan enyhíteni a problémán, de csak úgy tudta az egyházak közötti nyűt összeütközést elkerülni, hogy nem törődött a rendeletek be nem tartásával. A Szapáry-érában a vegyes házasságok ügye hatalmi kérdésként jelentkezett a két nagy egyház között. Erre válaszként született az Elkeresztelési Rendelet18, ami további bonyodalmak okozójává vált, ugyanis a katolikus fő- és alsópapság többsége megtagadta a rendelet végrehajtását, mint lelkiismeretébe ütközőt. Nem működhetett ugyanis közre abban, hogy egy általa megkeresztelt gyermeket más vallási felekezetitek adjon át: „A februári rendelet hibás volta, szerintem abban áll, oly intézkedés végrehajtásával akart egyházi közegeket megbízni, amely intézkedés az egyházi felfogással ellenkezik.”19 Mindebből következett az egyetlen jó megoldás: az állami anya- könywezetés létrehozása. Apponyi véleménye erről 1890-ben a következő: „Az anyakönyvek polgári közegek által való vezetése helyes gondolat, ámbár azt hiszem, hogy annak máról-holnapra való létesítését nem lehet elvárni.”20 Szükségesnek tartja tehát az állam és az egyházak viszonyának rendezését, funkcióik szétválasztását. Megoldást kell találni az anyakönyvvezetés mellett a családjog és a házassági jog kapcsán is: „Minálunk a házassági jog terén tényleg fennálló állapotok teljesen tarthatatlanok, mert azok az egyes állampolgárokat lelkiismereti szabadságukban korlátozzák és mert a különböző felekezeti házassági jogok inkongruencziája következtében a jogbiztonságot a legkényesebb személyi státus-kérdésekben veszélyeztetik. De tarthatatlanok azért is, mert az elválásnak mód felett való könnyűsége és az elválást gyakran megelőző és csupán ebből az ok17 A gyermek iskolaércttsége elérésekor meg kellett állapítani, hogy milyen vallásoktatásban részesüljön, s nemegyszer előfordult, hogy a családban és az iskolában eltérő hitben nevelték. Az anyakönyvi bejegyzésekkel az volt a probléma, hogy azt a gyermeket, akit katolikus pap keresztelt meg, a pap katolikusként vette nyilvántartásba, s - mivel még nem létezett állami anyakönywezetés -, ez közokiratnak minősült. A protestáns egyházak főleg ez utóbbi miatt léptek fel. A rendelet lényege, hogy, bár minden lelkész végezhet keresztelést, ha a gyermek a törvény szerint más egyházhoz tartozik, a pap köteles az egyház illetékes lelkészét felkeresni az ottani anyakönyvi bejegyzés miatt. Ha meghatározott időn belül nem történik meg a gyermek születéséről és kereszteléséről az értesítés, a pap kihágást követ el, ami pénzbírságot von maga után. 19 GRÓF APPONYI Albert: A Wekerle-kabinet programja. In: Gróf Apponyi Albert beszédei. 2. köt. Bp., 1896. (továbbiakban: APPONYI, 1896.) 352. p. Apponyi 1890. november 22-én Csáky „februári rendelete” kapcsán mondott beszédet a parlamentben. GRÓF APPONYI Albert: A „februári rendelet”. In: Gróf Apponyi Albert beszédei. 2. köt. Bp., 1896. 299. p.
