Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nyikus Norbert: A veszprémi püspökség állapota Bajzáth József püspökségének kezdetén, 1777
A veszprémi püspökség állapota Bajzáth József püspökségének kezdetén 123 kapcsolatban. Nála megfigyelhető, hogy számos esetben saját tapasztalataira támaszkodik (a me visa, meis oculis vidi), válaszát ezzel erősíti meg, egyébként részletesen nem magyarázkodik. Perényi Imre is megfordult Veszprémben — ekkor győződött meg saját szemével, pl. a püspöki palota állapotáról, többnyire azonban hivatalos jelentésekre, néhol a közvéleményre hivatkozik. így feltételezhető, hogy szavaik hitelesek és helytállóak - amit az ellenőrzésként használt forrásanyag és szakirodalom is alátámaszt —, hiszen nem állt érdekükben hamis adatokkal előállni. Előfordul, hogy bizonyos dolgokat nem az adott kérdésre válaszolva mondanak el, hanem korábban vagy esedeg később (ez főként a Bajzáth személyére vonatkozó részben figyelhető meg, de pl. a szemináriummal kapcsolatban is válaszoltak egy korábbi pontnál). Ritkán fordul elő, hogy az egyik tanú állítását a másik nem erősíti meg, vagy nem szól azzal kapcsolatban (pl. a székesegyház katakombáit csak Bernáth György említi). Ezáltal egységes kép alakulhat ki bennünk az egyházmegyéről; kissé egysíkúan felelnek ugyan, mégis a legfontosabbakat elmondják. Egy harmadik tanú bevonásával talán még részletesebb képet alkothattunk volna. A veszprémi egyházmegye sokat szenvedett a török pusztítások miatt; egyes területein az idegen megszállás és a támadások oly mértékű károkat okoztak, melyek még hosszú időn keresztül éreztették hatásukat. A 18. századi püspökökre nehéz feladat hárult, mikor ezt a hajdan virágzó egyházmegyét, bomlásnak indult keresztény életét fel kellett támasztaniuk. E nehéz században Bajzáth Józsefnek folytatnia kellett elődei egyházszervező munkáját. Az egyházmegye állapotát tekintve volt még mit tenni, noha az előző főpásztorok áldásos tevékenysége folytán eredményeket mutathatott fel. A püspöki és káptalani közös tulajdonban lévő Veszprém szépen fejlődött a 18. században; környezeti adottságaihoz alkalmazkodó, földműves-kézműves lakossága viszont kevés (6-7 ezer fő), főként ha figyelembe vesszük: Pápa lakossága ebben az időben már 8-9 ezer fő.64 A város Szent Mihály arkangyalnak szentelt székesegyházát jó állapotban tartják, felújításra nem szorul a gótikus szentélyű, egyébként barokk épület, a papi feladatokhoz és a főpásztori teendőkhöz szükséges minden eszközzel ellátott. Relikviaként Jézus keresztjének darabjaiból is őriznek itt. A veszprémi káptalan hét kanonokkal bír; ez elég csekély létszám tekintve, hogy 1552-ben 36 kanonok alkotta a káptalant.65 A méltóságok sorrendje a 15. század óta változatlan; első közülük a nagyprépost; az oszlopos kanonoki méltóságok (nagyprépost, olvasó-, éneklő- és őrkanonok) be vannak töltve, emellett van még két mesterkanonok is, akik a Szent Anna szemináriumban oktatnak. Szolgálatuk végzéséhez jövedelmük elegendő. Velük, ilHelységnévtár, 1994. 36—37. p. Visitatio Canonica, 1780. 47. p.; 1759-ben a váci püspökségnek is csak öt kanonokja van; ld. TUSOR, 1999.29. p.
