Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nyikus Norbert: A veszprémi püspökség állapota Bajzáth József püspökségének kezdetén, 1777
124 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) letve az öt öreg pappal és 18 szeminaristával együtt a székváros papsága 30 fő. Társaskáptalan nincs a városban. A paphiány tehát még a 18. század második felében is probléma Veszprémben, ezért kellett a papnövendékeket is bevonni a város lelki életébe. Az egyházmegye fogyatékossága továbbá, hogy még nincs teológusi és gyóntatói prebenda, de mint láttuk, ez egyáltalán nem volt kirívó eset a korban. Ennek orvoslása Bajzáth püspöksége alatt történik. Negatívum a plébánia rendezeden kérdése, noha az a tanúk szerint működik, és plébános is van. Önálló plébániatemplom viszont nincs, szerepét a katedrális tölti be, mint ahogy önálló plébános sincs. Feladatát a szeminárium prefektusa látja el. Ebben az ügyben is Bajzáth hoz megoldást. A város hiányossága továbbá, hogy nincs megfelelő kórház — Koller püspök ugyan tett lépéseket ennek érdekében, de csak néhány évtized múltán váltja fel az árvaházat és menhelyet egy klasszikus kórház. Egyházi pénzintézet vagy zálogház sem állt még akkoriban, pedig Róma ezt határozottan követelte. A fentebb elsorolt hiányosságokra magyarázatot adhat a tény, hogy az egyházmegye a székvárossal együtt a század elején még romokban hevert (sokáig nem létezett a káptalan sem), csak ekkor kezdődhetett meg az újjáépítés hosszú folyamata. Kiemelkedő a Trienti Zsinat szellemében felállított Szent Anna szeminárium, mely a még érezhető paphiányt volt hivatott mérsékelni, illetve a frissen elkészült modern, jól felszerelt püspöki rezidencia, közel a székesegyházhoz. Ez ideálisabb helyzet ahhoz képest, hogy Padányi püspök még Sümegen rezideált. Mindkettő a 18. század terméke, korábbi felállításukat a török harcok, a kuruc mozgalmak, valamint ezek következményei gátolták. A lelki élet fellendítése érdekében két férfi szerzetesrend is tevékenykedett a városban; a hosszú veszprémi múltra visszatekintő ferencesek és a piaristák (utóbbiak vezetik a papi szemináriumot). Emellett létezett még a Padányi Bíró Márton alapította Szentháromság Testvériség is. Az 1777. évi területi átszervezéssel kapcsolatban Bernáth György vallomásából tudhatunk meg információkat. Az esztergomi érsek suffraganeusvként a veszprémi püspöki megye most már csupán három vármegyére terjedt ki; Veszprém és Somogy megyékre egészen, Zala megyére részben. Az átszervezés a gazdaságában, bevételeiben visszaesést idézhetett elő, és még pensioVkzl is terhelték pénztárát (a Cassa Parochorum és a várerődítési alap javára, továbbá az új szombathelyi és székesfehérvári püspökségek támogatására). A tanúk pontos adatokkal nem tudtak szolgálni a bevételeket illetően, feltehetően az új határokra érvényes kimutatások még nem álltak rendelkezésre. Veszprém korabeli állapota mutatja, hogy az egyházmegye helyzete a török kori visszaesést követően, a 18. századi püspököknek köszönhetően kezd ismét javulni. A helyreállítás hosszú folyamat és sok tennivalót kíván a főpásztoroktól. Ök szerencsére mind egytől egyig kiváló személyiségek,
