Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa
10 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) század 80-90-es éveiben ott is széles körben elterjedt, a dél-galliai34 vagy az africai35 gyülekezetekben főként a cataphryges névvel jelölik.36 Mindezt azért volt szükséges előrebocsátani, hogy lássuk: maguk az elnevezések is mutatják, hogy a montanista mozgalom központja — a mozgalom későbbi, a távoli Nyugatig ható széles körű elterjedése ellenére — mindvégig a meglehetősen elmaradott vidéknek számító Phrygia maradt. Az elnevezések alapján pedig egyúttal arra is következtethetünk, hogy a mozgalomnak mindvégig megvolt egyfajta lokális — ma azt mondanánk: „nemzeti” — jellege.37 (77.5.2.7.) A sóstavaktól szabdalt, s jobbára csak legelőnek alkalmas Anatóliai-fennsík belső területein fekvő Phrygia csak rövid ideig rendelkezett önálló államisággal. A Kr. u. 8. századi rövid virágkorra, amikor is a legendás történeti alakká lett Midás királysága a kis-ázsiai térség egyik regionális nagyhatalmának számított, a lassú hanyatlás évei következtek. A Kr. u. 6. századtól fogva azután a terület több egymást követő hatalom (a lydek és a perzsák, majd a Seleukidák és az Attalidák) birtokává vált. Kr. e. 133-ban az utolsó pergamoni uralkodó, III. Attalos Rómára hagyta örökül országát. Phrygia nagyobbik (nyugati) része azonban csak Kr. e. 116 után vált a volt Pergamoni királyság területeiből szervezett Asia provincia részévé.38 A Sangarios (ma Sakarya) folyótól keletre elterülő phryg terület később sem ide, hanem a Kr. e. 25-22 óta a császári provinciává szervezett GalatickiOT, tartozott. A terület lakói, az egykor rettegett harcosoknak számító, indoeurópai eredetű phrygek, akiknek csapásai alatt egykor széthullott a Hettita birodalom, ekkorra már békés földművelőkké és állattenyésztőkké váltak. Szegénységük és elmaradottságuk okán az Egei-tenger kis-ázsiai partvidékén élő görögök (akárcsak a tartomány belső vidékein élő myseket, vagy részben a Kr. u. 2. század derekára már erősen hellénizálódott kariaiakat) Számban és tekintélyben is jelentős keresztény gyülekezetek voltak a Rhone völgyében fekvő Lugdunumban, valamint a közeli, a lugdunumi (lyoni) egyház leányegyházának számító Viennában (ma: Vienne). A római Africa proconsularis tartományban, zömmel a mai Tunézia területén. — Mint ismeretes, ebben a régióban bontakozott ki később a donatisták mozgalma is. A montanista szekta tagjainak cataphrygesként való megjelölésével először a Kr. u. 200 körül (Rómában) keletkezett, a legkorábbi újszövetségi kánont tartalmazó ún. Muratori-töredékben találkozunk: lin. 84sq. Ezzel a névvel illeti őket Origenés (In Titum: qui cataphryges nominantur), majd egyik iratában Epiphanios is: Any ró to s’ 13. - A fentebb felsorolt helyek kiegészítéseképpen 1. még (G.) N. Bonwetsch, Texte zur Geschichte des Montanismus. Kleine Texte für Vorlesungen und Übungen 129 (szerk. H. Lietzmann), Bonn 1914. így már Bonwetsch (1903), 420.has. 26 sk: „ein nationaler Zug”. A principatus időszakában is a senatus igazgatása alá rendelt Asia provincia kialakítása Aristonikos felkelésének leverését követően, Kr. e. 126-ban vette kezdetét, s a később többször is módosított határok megállapításával a 126-os évig tartott. A tartomány ekkor kialakított beosztása lényegében a császárkor kezdetén, majd a principatus időszakában is változatlan maradt. Vö. ehhez a 6. sz. jegyzetben hivatkozott munkám 163 skk. oldalait.
