Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Ferenc: Az iszlám és a reformáció árnyékában. Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében
Keszthely katolikus végvárváros a 17. század második felében 107 Katolikus többség — protestáns kisebbség Sümeg Ferenc-rendi szerzetesei a katolikus közösségek lelki gondozása mellett kiemelt feladatuknak tekintették a protestáns felekezetek tagjainak visszavezetését a katolikus anyaszentegyházba.116 Keszthely településkettősén a protestáns lelkészségek hiánya az evangélikus és a református egyház hívei esetében nyilvánvaló kisebbségi létet valószínűsít a 17. században is. Számuk azonban önálló egyházközség hiányában sem lehetett elhanyagolható, amit éppen az áttérésekről kötelezően vezetett, töredékes nyilvántartás tanúsít.117 A Balaton-parti város 21 lakójának áttéréséről maradt rendi feljegyzés ezt önmagában is igazolja, különösen annak ismeretében, hogy ez a szám csak a hitváltók igazolható minimumát adja meg. A 17. század második felében az evangélikus hitről áttérők számát 13-ban összesíthetjük, ami még minimálértékként kezelve is arra enged következtetni, hogy Luther tanításainak keszthelyi követői szép számmal képviseltették magukat a végvárváros társadalmában. Az egy kivétellel mind előrehaladott korú nő és férfi megtérését maguk a ferencesek is komoly fegyverténynek tekintették, amit az életkorra tett rendhagyó utalás önmagában is jelez. A hittérítői munka tehát minden korosztály képviselőjének megnyerését feladatának tekintette, de a fő célcsoportot alighanem a fiatalabb, a katolikus hit iránt fogékonyabb generációk képviselték. A 12 fő közel egyidejű áttérése pedig egyúttal térítőmunkájuk hatékonyságának is beszédes igazolása. A kálvinizmust elhagyó keszthelyiek számáról ellenben nem maradt adat, hacsak az „eretnek” szóval jelölt legkevesebb nyolc személy között legalább részint, nem őket véljük felfedezni. Ez legalább is valószínűnek tűnik, tekintve hogy a közeli Szántón kettő, míg Reziben hét áttért reformátust jelöltek meg. A Zsiden áttérített személy korábbi vallási hovatartozására sem maradt fenn egyeden utalás, ami párhuzamot von keszthelyi vélelmezhető hitfeleik esetével.118 A protestáns felekezetek közül látszólag tehát az evangélikus egyház hívei körében volt magas(abb) az áttérési hajlandóság. Az evangélikus hitet elhagyó konvertiták kimagasló számarányára azonban magyarázat lehet a Luther tanait követő felekezet magasabb hívőszáma éppúgy, mint a körükben nagyobb sikerrel zajló térítőmunka is. Nem feledkezhetünk el azonban arról sem, hogy a katolikus hitre áttértekről utólag összeállított nyilvántartás a jelek szerint hiányos. Számadata tehát önmagában még nem jogosít fel messzemenő következtetések levonására, különösen nem a protestáns felekezetek egymáshoz viszonyított számarányát illetően. A 17. század második felében a Balaton-partí városban élő protestánsok esetében evangélikus többséggel számoló feltevés mindazonáltal összeegyeztethető a térség korabeli felekezeti megoszlásával.119 Keszthely re1,6 P.TAkAcs-Pfeiffer, 2001. 228-233. p. 117 P.TAKÁCS-PFF.IFFER, 2001. 373-377. p. Uo. JÁNI JÁNOS: A Somogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye és gyülekezeteinek története. Kaposvár, 2004. (továbbiakban: JÁNI, 2004.) 40-41. p.
