Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
86 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) Ung területén az is nagyban megkönnyítette a reformáció tanainak a terjedését, hogy az egri egyházmegyében, köszönhetően a torzsalkodó főuraknak és a kinevezett püspökök alkalmatlanságának, meglehetősen zilált helyzet uralkodott. Viszont a falvak és mezővárosok lakóinak hűbéres helyzete nehézséget okozott: kevés önállósággal rendelkeztek, jogaik korlátozottak voltak. A reformáció befogadása a helyi földesúron múlott, nem pedig a parasztságon. A közösség és a földesúr „kettősén” belül az utóbbi volt az erősebb.23 A megye reformációját illetően ismét csak szem előtt kell tartanunk Sárospatak központi szerepét. Az itt megfordult reformátorok tanításai ugyanis Terebes, Sátoraljaújhely és a többi nagyobb zempléni település után a földrajzi közelség miatt az ungi vármegyében is terjedni kezdtek. Köszönhető ez Kopácsi Mihálynak, a zempléni születésű Gálszécsi Istvánnak, valamint Siklósi Mihálynak. Mindhármuk pártfogója Patak új ura, Perényi Péter volt, aki mint Szapolyai János híve, jó kapcsolatban állt a Drugethekkel.24 Gálszécsi egyes források szerint már 1530 körül megkezdte reformá- tori munkásságát. 1536-ban megjelent híres énekeskönyvét — mely a legrégebbi, magyar nyelven megjelent énekgyűjtemény — Perényi Péternek ajánlotta. Gálszécsi 1538 táján kerülhetett Patakra a Perényiek másik birtokáról, Gálszécsről, ahol tanítóskodott, és iskolát állított fel nemesi ifjak számára.25 Siklósi és Kopácsi pataki működésének ideje azonban vitatott tény. Egyesek szerint már 1530 előtt itt munkálkodtak. Iratosi János 1644- ből származó állítása szerint az 1523-ban kelt, lutheránusok elleni rendeletet többek közt Kopácsi István, Siklósi Mihály sárospataki és újhelyi tanítók, valamint patrónusuk, Perényi Péter és Petrovics Péter ellen hozták.26 S. Szabó József szerint Perényi 1526-ban hívta meg Kopácsit először Patakra, mikor ide helyezte át udvarát.27 Egyik állítás sem valószínű, hiszen az említett főúr csak 1527-ben kapta meg Sárospatakot, a két reformátor munkálkodásának ideje pedig 1545 környékére tehető.28 Percnyiről megemlékezett Pázmány Péter is, aki azt állította, hogy a magyar főurak közül legelőször ő tért volna át protestáns hitre. Igazság szerint azonban Perényi úgynevezett protestantizmusa erősen vitatható. SZŰCS JENÓ: A középkori iskolázás Sárospatakon. In: A Sárospataki Református Kollégium. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Szerk.: BARCZA JÓZSEF. Bp., 1981. 15. p. 24 HARASZY KÁROLY: Az ungi refromátus egyházmegye. Nagykapos, 1931. (továbbiakban: HARASZY, 1931.) 32. p. 25 1 FÖLDVÁRY LÁSZLÓ: Szegedi Kis István élete s a Tisza-Duna mellékeinek reformációja. Bp., 1894. 36. p. SZŰCS JENÓ: Sárospatak reformációjának kezdetei. In: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve, II. 1981. Szerk.: BENDA KÁLMÁN - BeLICZAY ANGÉLA - SZABÓ JULIANNA - TAR TAMÁS. Bp., 1982. (továbbiakban: SZŰCS, 1982.) 32. p. S.SZABÓ JÓZSEF: Debreceni és sárospataki papok a reformáció századában. Debrecen, 1916. 45. p. 28 HARASZY, 1931.32. p.
