Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében 87 Valószínűleg inkább csak egy megtisztultabb római katolikus egyház képe lebegett előtte, mert bár a bécsi udvarban eretneknek titulálták, 1537-ben Sárospatakon misét hallgatott. Érdeklődése a pártfogói szerepig terjedhetett. Néhányan neki ajánlották műveiket, udvarában protestáns prédikátort tartott. így fordulhatott meg Patakon Dévai Bíró Mátyás is, aki azonban kevés ideig maradt, mert összekülönbözött Perényivel, mivel az nem volt hajlandó szakítani a „Krisztus teste” misztériummal.29 Bármilyen nézeteket vallott is, bizonyos, hogy udvarának hatása és az ott működő reformátorok nagy szerepet játszottak 1530-35 között nemcsak a város hatósugarában lévő vidék, hanem a Drugeth család protestáns hitre való áttérésében is. Valószínű ez azért, mert Drugeth Ferenc Perényi lányt vett feleségül, - ami a Perényiekkel való kapcsolatát mutatja a családnak — testvéréről, Györgyről pedig azt jegyezték fel, hogy „testestől, lelkestől” a reformáció híve volt.30 István nevű fivérükkel együtt mindhárman 1542-ben Perényi és más főurak mellett tagjai lettek annak a sárospataki ligának, mely egyfajta véd- és dacszövetséget jelentett e trónussal szemben. A liga tagjai egymás ügyeiben az országossal szemben csak a saját maguk felállította bíróságok ítéletét voltak hajlandóak elismerni kötelező érvényűnek.31 A Drugethek személyében egyébként olyan hatalmaskodó, öntörvényű nemzetségről van szó, akik szerették érvényre juttatni akaratukat minden tulajdonukban lévő birtokon. Jellemző, hogy még a saját vallásukhoz oly makacsul ragaszkodó rutén közösségekre is rá tudták erőszakolni ideig-óráig a reformációt, igaz, mint később kiderült, csak formálisan.32 Példájukat a protestáns hitre való áttérésben az 1540-es évek második felében a köznemesség és a parasztság szintén követte. Sajnos az ungi vármegye reformációjának e korai szakaszáról nem túl sok adat áll rendelkezésünkre. A kaposi plébánia iratai szerint a városkában a lakosság java része 1550-re már befogadta a protestantizmust. Ugyanez mondható el Ungváról, ahol 1555-ben már egy Péter magister nevű prédikátor működött, aki Luther tanait hirdette. E két településről gyűrűzhetett tovább a későbbiekben előbb a német, majd később a svájci irányzat meglehetős gyorsasággal. 1570-re az ungi főesperesség 30 valaha oly virágzó plébániájából egy sem maradt. Működésük hosszabb, rövidebb ideig szünetelt.33 Kapósról egyszerűen kiűzték a szerzeteseket, és ugyanerre a sorsra jutottak a pálosok és kolostoraik is, melyeket kegyuraik szüntettek meg. Az ungvári és viliéi rendházakat feldúlták, értéktárgyaikat elvitték.34 Szűcs, 1982.38. p. RÉZ LÁSZLÓ: A Drugethek és Homonna reformációja. Sátoraljaújhely, 1899. (továbbiakban: RÉZ, 1899.) 58. p. MÁRTONjÁNOS: A sárospataki főiskola története I. Sárospatak, 1931. 26. p. RÉZ, 1899.69. p. Haraszy, 1931.212. p. Guzsik Tamás - FehÉRVÁRY Rudolf: A pálos rend építészeti emlékei a középkori Magyarországon. Bp., 1979. 35. p.
