Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
82 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) Úttörői a ferences rend obszerváns ágának képviselői voltak. Ők kezdtek először nagyobb gondot fordítani a prédikálásra, valamint a pré- dikációs irodalomra. A magyarlakta városokban mind a szószéken, mind pedig a liturgiában megszólalt a magyar nyelv.6 Nem történt ez másképp Zemplénben sem, ahol a ferencesek ezen ágának több kolostora is volt, így például Sárospatakon. A város iskolájában tanuló ungi diákok, a heti piacokon megforduló kereskedők, jobbágyok és nemesemberek — a vidéket kolduló barátok mellett - hazatérve szűkebb pátriájukba, akarva vagy akaradanul is de terjesztői lettek az új eszméknek, gondolkodási irányzatoknak. Ezen a módon juthattak el a megyébe reformáció egyik előzményeként számon tartott, belső spirituális megújulást célzó áramlatok, melyek táptalajra leltek a köznemesség, világi alsó papság és a parasztság köreiben. Az alapok meg voltak már teremtve, hiszen a kor egyszerű, hétköznapi emberének is volt egy bizonyos egyházi tájékozottsága. A papjaik által elvárt módon gyakorolták a kegyességet, vették magukhoz a szentségeket. Kellett, hogy legyen az itt élőknek valamennyi teológiai műveltségük is, melynek segítségével eligazodhattak az őket körülvevő világban a mindennapokat és a vallásos életet illetően.7 A falvakban megforduló vándor szerzetesek tudták, hogy ezek az emberek érők az egyház nyelvét, ismerik saját korukat, környezetüket, de jól látták megújulásra vágyó lelki igényeiket is. Nem csoda hát, hogy épp a ferences rend obszerváns ágán bontakozott ki az a szociális törekvéseket szintén tartalmazó, vallási reformokat sürgető mozgalom, mely alapjaiban rázta meg és forgatta fel a jól megszokott egyházi és társadalmi rendet. A szerzetesrend két kiemelkedő személyiségéhez voltak köthetőek ezek a reformtörekvések, úgymint Temesvári Pelbártnak és Laskai Osvátnak, akik mindezeket a gondolatokat nyomatékosan kihangsúlyozták közreadott prédikációs köteteikben.8 A Dózsa vezette parasztháború és annak következményei Ungban Érzékenyen hatottak azonban a köznépre azok a kedvezőtlen intézkedések is, amelyekkel a meggyengült központi hatalom ellensúlyozni próbálta a gazdasági élet katasztrofális megromlását. Egyik ilyen intézkedés a dézsma pénzben való kifizetésének a megtiltása volt, valamint a visszatérés a terményjáradékra. Megszigorították a szabad költözködés feltételeit, belső vámhelyeket állítottak fel. A parasztoknak tilos volt a vadászat, és elvették a mezővárosok kiváltságait azért, hogy a jobbágyok falvaikban maradjanak. Kapos és Ungvár sem maradt ez alól kivétel. Ugyanakkor tragikus méreteket öltött mindenütt a jobbágytelkek „pusztásodásának” a folyamata. A te6 Kulcsár, 1981.145. p. PÚTIiR Katalin: Reformáció: kényszer, vagy választás? Bp., 2004. (továbbiakban: PHTlíR, 2004.) 49. p. K SzÜCS JlíNÓ: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború: egy kódex tanúsága. In: levéltári Közlemények, 1972. 213-263. p. (továbbiakban: SZŰCS, 1972.) 235. p.
