Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
Végh Zsu2sanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében 83 lepüléseken éhínség és különböző járványok ütötték fel a fejüket. Megoldhatatlannak látszó feszültséggócok jöttek létre, és a szociális helyzet az addigiakhoz képest elviselhetedenné vált. Az emberek úgy érezték, szándékosan torlaszolták el előttük a társadalmi felemelkedés útját. A Dózsa György vezette parasztháború okait vizsgálva elgondolkodtató Szűcs Jenő állítása, aki szerint a lázadás a parasztok egy gazdag, vagy gazdagodó rétegének mozgalma volt a gazdasági hatalomból való részesedésért, amellett, hogy magára Dózsára nagyban hatott a székely szabadság eszméje.9 A falusi papok életszínvonala éppúgy leromlott, mint híveiké, s ha próbálták is vigasztalni őket, nem sokra mentek vele. Az embereknek bizonyára volt némi betekintésük a gazdag világi felsőpapság és uraik életébe is. Mindezek ismeretében nem csoda hát, hogy az olyan területeken, mint Zemplén-, vagy Ung vármegye az obszervánsok tanításai jó táptalajra leltek. A keresztes toborzás 1514 április végén kezdődött. A toborzás során a mozgósításban az obszerváns ferences rendtartomány szervezete felhasználta az egész országot átfogó őrkerületeit és kolostorának tagjait. Gócpontja az országnak ezen a tájékán Abaúj és Zemplén vármegye határterülete volt Szikszóval, valamint Sárospatakkal. A szerzetesek két hét leforgása alatt jelentős sereget gyűjtöttek össze. Pelsőczi Bebek János akkori gömöri főispán leveléből tudjuk, hogy a hadgyűjtést gaztettek és botrányok kísérték. A szomszédos megyék nemessége, hogy útját állja a fosztogatásnak, fegyverkezni kezdett. Céljuk a mozgalom elfojtása volt. Pálóczi Antal Bakócz Tamáshoz intézett levele a pataki vár fenyegetettségéről számol be.10 Bakócz értesülve erről és az ország többi területén történt rendbontásról, 1514. május 15-én beszüntette a toborzást mondván: „egyes kiközösített szerzetesek és világi papok a keresztes hadba toborzás ürügyén konkolyt hintenek”.11 A ferences rend helytartója az ügy kivizsgálására a rend valamennyi kolostorába, így a patakiba is biztosokat küldött. Kijelentette, hogy minden bizonnyal ott is vannak elöljáróikkal szemben engedetlen, kolostort elhagyó hitehagyottak, akik misztikus tanokat vallva magatartásukkal befeketítik a szerzetesi élet tisztaságát. A tiltószó elkésett, a törökök ellen meghirdetett keresztes háborúból nemesség ellenes fölkelés lett, mely mozgalmában felhasználta az egyház fogalomkincsét. 1514 augusztusa után az egész ferences rendtartományban egymást érték a vizsgálatok és fegyelmi ügyek. A forrongó gócokban az úgynevezett „hitehagyottak” kiemelkedő szerepet játszottak.12 9 Kulcsár, 1981.126. p. 10 Szűcs, 1972. 245. p. 11 PÉTER, 2004. 42. p. Megjegyzés: Az eredeti latin szöveg a „zizania” („konkoly”) szót használta, mely a középkori egyházi szókincsben a hivatalos tanokkal ellenkező „tévelygés” megjelölésére szolgált. Uo. 42. p. Szűcs, 1972. 245. p. 12
