Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Vargáné Balogh Judit: Péter Katalin: A reformáció: kényszer vagy választás?
128 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) ezek számára a parasztok számára. Noha az én tapasztalataim szerint az ilyen típusú megnevezéssel inkább a másságot és azt jelölték, ahonnan az illető érkezett, tehát a hangsúly jelen esetben inkább a másságon, mint a román mivolton van, mégis érdekes elgondolkodni azon, hogy vajon mi tartozott a korszakban az identitás fogalmába, egyáltalán hogyan azonosították magukat az emberek. Különösen is érdekes ez a község esetében, amiről szinte alig tudunk valamit, ám éppen Péter Katalin egyéb, a jobbágysággal kapcsolatos kutatásai is azt mutatják, hogy a korábbi sommás értékeléseket e tárgyban mindenképpen érdemes átfogalmazni. A reformáció előtti két egyház létének vizsgálata is azért érdekes, mert eddig alig tekintette az egyháztörténet létezőnek és számításba veendőnek a görögkeleti egyházat, így sajnálatos módon az együttélésből következő sajátosságok megállapítására sem kerülhetett sor. Valószínűleg ez azért volt így, mert a középkori Magyar Királyságnak nem az egészére, csupán néhány szeletére volt jellemző az ortodoxia jelenléte. Érdekes lehet azt az összehasonlítást is megtenni, hogy vajon van-e, volt-e különbség a reformáció fogadtatásában azokon a területeken, ahol a hívő nem találkozhatott más felekezetbéliekkel, illetve ahol már huzamosabb ideje éltek együtt. Az viszont talán figyelemre méltó lehet, hogy míg például a főképpen magyarok lakta területekről alig tudunk erőszakoskodásokról, éppen a román ortodoxia jelenlétének helyén, Erdélyben több ízben jegyeztek fel olyasmit, ami másutt nem jellemző, könyveknek és templomi díszeknek az égetését. A földesúr-jobbágy viszony, amelyre a szerző több helyen is kitér, szintén egy, az újrafogalmazást nagyon is igénylő téma, ami már több elemét tekintve megtörtént illetve folyamatosan történik a történetírásban. Ez a viszonyrendszer, ami a középkorra alapvetően nyomta rá a bélyegét, rengeteg árnyalatot, helyi sajátosságot is tartalmazhatott. Itt megint csak halladanul izgalmas Péter Katalin megközelítése, aki ezt a viszonyt többek között a paraszti névadás szabad voltával jellemzi, amit pedig az éntudat szempontjából vizsgál. Ugyanezt a viszonyt, ennek a sajátosságait mutatja a jobbágygyermekek sorsa is. A jobbágykarrier lehetősége szintén rendkívül fontos, sok új adalékkal szolgáló témája a korszaknak. A szerző most készülő és erről szóló munkájában bizonnyal részletes elemzését is kapjuk majd mindennek. Az identitás, a társadalmi viszonyrendszerek, amelyek egyike sem értelmezhető definíciók, de még általános európai példák alapján sem, teremtik meg a közeget a reformáció befogadásához. Ez a befogadás, az egyházi, pontosabban az evangéliumi kérdések iránti érzékenység pedig valóban, erőteljesen mutatkozott meg a Dózsa-féle parasztháború során. Bár itt Péter Katalin jórészt Szűcs Jenő megállapításaira támaszkodik, megint csak újszerű a kontextus, az antropológiai szemléletmód és mindennek a reformációra vonatkoztatása. A parasztfelkelés és a reformáció kapcsolatát ugyan már sokan feszegették éppen a mindkettőben fontos szerepet vállaló
