Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Fazakas Gergely Tamás: Medgyesi Pál: Praxis Pietatis azaz Kegyesség Gyakorlás
120 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) vég jóval hosszabb, sőt található még egy, a „Keresztyén Olvasóhoz” szóló elöljáró beszéd, valamint két, mások által írt ajánló vers. Ugyanis talán csak a válogatásba bevett résznek van a mai kegyességi szempontoknak megfelelni látszó üzenete, tanulsága (például: „nem is szükségesebb a testnek életére a lélek, mint a kegyesség a keresztyénségre”), a többi gondolat korhoz kötöttebb, illetve a mű keletkezési körülményeiről számol be. Ezek a kérdések — a szerkesztő valószínűleg így vélekedett — kevésbé foglalkoztatják az elsősorban megcélzott, a kegyességi szempontokat kereső olvasókat. Bármennyire is hiányérzetünk van, el kell fogadnunk, ha valóban a fentiek miatt maradtak ki ezek a rendkívül érdekes előszavak, melyek többek között néhány fontos adalékot szolgáltattak a szerző, Medgyesi Pál, vagy éppen Szenei Molnár Albert életéhez is. Az egyeden észrevételt inkább annak kapcsán tehetjük, hogy úgy tűnik, néha eltávolodik egymástól az elsősorban kegyességi szempontokat előtérbe helyező Bálint Ágnes-féle szerkesztési elv, illetve a Győri L. János által írt alapos, és pontossága mellett nagyobb egyháztörténeti távlatokat is felvillantó kísérő tanulmány. Hiszen például Győri feltűnően hangsúlyosan tér ki a Praxis előszavaira és az eredeti kiadás üdvözlő verseire, elemzi e szövegeket, sőt többször idéz is ezekből. Az olvasó viszont, mint láttuk, nem találja meg ezeket a kötetben, holott a mű „korszakos jelentőség”-ére is találunk reflexiókat Győri utószavában (284).13 Azonban úgy is értelmezhetjük mindezt, hogy a szövegválogatás és az utószó igyekszik kiegészítem egymást, hogy a két eltérő szempont (a tudományos és a kegyességi igényeknek megfelelő) egyszerre érvényesülhessen a kötetben. Győri L. János világos stílusban, a művelt, de az egyháztörténetben kevésbé járatos olvasók számára is érthető és jól áttekinthető módon ír. Továbbá, bár néha csak átveszi a Praxis-szal foglalkozó szakirodalom14 megállapításait, időnként vitába is száll elődeivel (292-293), gondolatmenete pedig sokszor új megvilágításba helyez bizonyos kérdéseket. Ilyenek például az imádság- és áhítatirodalom összefüggései (277—278), a puritánus kegyesség jellemzői (290), vagy éppen a Praxisban található szövegek „beszédmódok” szerinti, műfaji-jellegű elkülönítése (291—292). Az egyetlen vitatható pontja az utószónak talán az, hogy a kizárólag magyar és német szakirodalom alapján bemutatott angol puritanizmus-kép azért tűnik egy-két ponton hiányosnak, mert éppen az angol feldolgozásokra nem történik hivatkozás. A Lewis Bayly teológiáját elemző, ugyanGyőri tanulmánya a kiadástól függetlenül is megállja a helyét Ld.: GYŐRI L. JÁNOS: Kegyességi sikerkönyv a XVII. században - A Praxis pietatis magyarországi útja. In: DlENES Dénes — SZABADI István (szerk.): Doctrina et Pietas — Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére. Debrecen-Sárospatak, 2002. 38-51. p. Esze, 1963.; Petrőczi, 2002.
