Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Fazakas Gergely Tamás: Medgyesi Pál: Praxis Pietatis azaz Kegyesség Gyakorlás
118 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) Medgyesi Pál könyve két és fél évszázad után először 1936-ban jelent meg. Az első edíció 300 éves évfordulójára közzétett szöveg érthető módon alapszik a „filológiailag csekélyebb értékű és tartalmilag is szegényesebb” 1636-os kiadványon, hiszen „emlékkiadásnak” szánták.7 Az 1936- os kiadás jelentőségét mutatja, hogy Ravas^ László írta hozzá az előszót. A püspök egyértelműen arra utal, hogy a 17. századi mű semmit nem veszett aktualitásából. Ravasz sorai alapján meggyőződhetünk arról, hogy nemcsak a reformáció első hulláma, vagy a puritanizmus térhódítása idején, hanem a 20. században is ugyanúgy lelki igény a „keresztyén hit igazságai” mellett az „élő kegyesség” gyakorlása. Éppen ezért Medgyesi műve, ez a Ravasz szerint „külsejére nézve ódon, tartalmfilag] azonban friss és örökké új” munka adhat lehetőséget arra az olvasónak, hogy a kegyesség tanulásában és gyakorlásában előre haladhasson. „Nem azért, hogy elsajátíthassuk, mint valami ipart, mert a kegyesség Isten ajándéka éppúgy, mint a test, a lélek, a tehetség, hanem azért, hogy általa belegyökerezzünk és nagyra növekedjünk Krisztusban.”8 * Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a kötet a kor egyik fontos szövegközlő sorozatában jelent meg, a reformáció korabeli munkák talán legjelentősebb kiadója, a tudós egyháztörténész, lnc%e Gábor gondozásában. Mégis úgy tűnik, hogy a Praxis pietatis 1936-os kiadását — talán a legtöbb, Incze által ugyancsak újra megjelentetett 16-17. századi művel szemben — sokan elsősorban nem filológiai teljesítményként fogták fel. Mind az, hogy Ravasz László püspök írta az előszót, mind az abban kifejtett gondolatok, mind pedig a könyv kiadását megelőző reklám (mely- lyel a protestáns egyházak lelkészi és világi tagjai körében sikerült igen nagy számú előjegyzést,’ majd vevőt10 nyernie a kiadónak) azt eredményezte, hogy a könyvet az 1930-as évek legtöbb olvasója ódonsága ellenére is aktuális, a mindennapi, otthoni csendességben használható ke- gyességi műként értelmezte. (Esze Tamás kritikus megállapítása is erősíti ezt a feltételezést: „Ravasz László két oldalas előszava nem viszi előbbre a Praxis pietatis kutatást”.11 De a fentiek miatt nem is ez volt az elsődleges célja.) Esze, 1963.67. p. Ravasz László: Előszó. In: MEDGYESI PÁL: Praxis pietatis, azaz Kegyesség Gyakorlás |...] Szerk.: INCZE GÁBOR. Bp., 1936. [A Reformáció és Ellenreformáció Korának Evangéliumi Keresztyén (Református és Evangélikus) Egyházi írói IV.] (továbbiakban: Praxis Pietatis, 1936.) s. p. Ld. pl.: a „Patrónusoknak és Fautoroknak névsorát”. Praxis Pietatis, 1936. s.p. 10 1 . 1 „ ' Ld.: GÁL ISTVÁN: Magyarország, Anglia és Amerika. Bp., 1944. 253. p. Idézi: PlíTRŐCZl ÉVA: Egy fordítás háttértörténete — Lewis Bayly: The Practice of Piety, Medgyesi Pál: Praxis pietads. In: UŐ: Fél-szentek és fél-poéták. Bp., 2002. (továbbiakban: PliTRŐCZI, 2002.) 30. p. 11 Esze, 1963.67. p.
