Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Fazakas Gergely Tamás: Medgyesi Pál: Praxis Pietatis azaz Kegyesség Gyakorlás
Recenziók 1 19 A Praxis pietatis legújabb, 2003-as kiadása némileg jobban ötvözi a két egymást kiegészítő, de eltérő szempontot. Egyszerre próbálja a jelenkori protestáns egyházakhoz kötődő olvasók kegyességi igényeit kielégíteni, illetve megfelelni a puritanizmus történetét, kegyességi, irodalmi munkáit földolgozó tudományosság elvárásainak is. A továbbiakban azt mérlegelem, hogy mennyire sikerült a kiadás létrehozóinak elérniük a két eltérő célt. Bármennyire is időszerű volna, éppen a mai kegyességi szempontoknak és olvasói érdeklődésnek eleget tenni kívánó szándék, illetve a terjedelmi korlátok miatt nem jelentette meg a Koinónia a 2003-as kiadásban a Praxis pietatis teljes szövegét. (Ugyancsak e szempontok, valamint a sorozat jellege miatt nem vállalkozhatott a kiadó kritikai kiadásra.) A szerkesztőnek, Bálint Ágnesnek ezért szelektálnia kellett, s a válogatás során úgy döntött, hogy az eredeti korpusz első nagyobb részét, az Isten ismeretére vonatkozó, erősebben dogmatizáló fejezeteket hagyja ki. így ugyan a kiadás nem reprezentálja megfelelően a Praxis pietatis-t, viszont talán a megcélzott egyházi olvasóközönség szívesebben veszi kézbe a szöveget. A szerkesztő a továbbiakban is következetesen próbálta érvényesíteni azt az általa megjelölt elvet, mely szerint „a válogatás során a mai keresztyén életvitel számára is példaadó tanácsok, buzdítások és legfőképpen könyörgések közzétételét tartottuk fő szempontunknak”.1" (Ez esetben viszont amiatt lehet hiányérzetünk, hogy a „nyavalyásságokról”, illetve a „boldog állapotról” szóló elmélkedések közül egyetlenegy sem került be a válogatásba, holott az eredeti szöveg hatodát teszik ki ezek a meditációk.) Bálint Ágnes jól indokolható módszerrel modernizálta a szöveget, amely amellett, hogy' könnyen olvashatóvá vált, valamelyest megőrizte ódon zamatát és eredeti jellegzetességeit. A szövegközlés kapcsán viszont fölmerül az a kérdés, hogy - bár nem jelezte — nem vette-e át több helyen Bálint Ágnes az 1936-os kiadás modernizálásait, ugyanis feltűnően sok egyezés található a két szöveg között. Ha ez nem is így történt, az 1936-os edíció mégis nagy hatással lehetett a szerkesztőre, ugyanis ahelyett, hogy a Medgyesi által nagyon határozottan alap kiadásnak tekintendő 1643-as, ötödik kiadást vette volna figyelembe, szintén az 1636-os művet használta. Pedig jelen kiadásnak nem volt olyan célja, mint az Incze-félének, vagyis hogy emléket állítson a Praxis pietatis első magyar nyelvű megjelenésének. Ráadásul az utószó szerzője, Győri L. János is kiemeli, hogy a váradi kiadás a legteljesebb, és felhívja a figyelmet Medgyesinek a későbbi kiadókhoz szóló, már idézett kérésére. A kötet szerkesztési elveit, a kiadó feltételezhető szándékait figyelembe véve egyértelműnek látszik, hogy miért csupán fél oldalnyi került be a válogatásba a Medgyesi Pált patronáló IJnyai Zsigmond, Szathmár megyei földbirtokosnak írt ajánlásából. Pedig az eredeti Medgyesi műben e szö12 [BÁLINT ÁGNES:] A válogatásról cs sajtó alá rendezésről. In: Praxis Pietatis, 2003. 299. p.
