Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
Egyházi tervezetek és kezdeményezések 5 Azonban az általános és hivatalos revizionista állásfoglalással szemben az 1920-as években is néha hallhatunk ellentétes hangokat az egyházi körökből. Ilyenek Giesswein Sándor, a korszak nagy keresztényszocialista politikusának szólamai, aki már az I. világháború előtt békeszervezetek tagjaként tevékenykedett. O Trianon után is nyíltan kiállt a pacifizmus és a szomszéd népekkel való megbékélés mellett, annak ellenére, hogy ezért rengeteg támadás érte.7 Mozgalmat indított a felekezetek, nemzetiségek és osztályok közti testvériség megteremtése érdekében8 és a nemzetközi összefogást szorgalmazta minden fórumon, de nem csak Közép-Európa esetében, hanem az egész világon: „Gazdasági és szociális fejlődésünk megkívánja nemcsak Európa Egyesült államait, hanem a világ szabad népeinek Egyesült államait. S ebben minden nemzet élheti a maga kulturális életét s fajsűlyát munkája és kulturális fejlettsége szerint fogják meghatározni. Ebbe a kialakulásba nem illik bele egy népnek sem, bármily nagy és hatalmas legyen, a szupremáciája.”9 Egy-egy ilyen vélemény ritkán a protestáns egyházak soraiban is felmerült, Konkoly Elemér az 'Evangélikusok l^ap/á-ban így írt 1921-ben „Majd ha a Kárpátok megmozdulnak!' című cikkében: „Gyűlöltünk eleget mi is! Ontottunk vért eleget! Vágtuk, martuk egymást a kelleténél is jóval többször. Nem próbálunk meg egyszer már szeretni is?”10 De ezek a kiáltások elvesztek a többség hangjával szemben. Az 1930-as évek konzervatív katolikus elképzelései A katolicizmus konzervatív áramlatát az 1930-as években elsősorban a felsőklérus, az irányításával működő Actio Catholica és az Ernszt-Zichy- féle Keresztény Párt képviselte, valamint Bangha Béla lapja, a nagy tekintélyű Magyar Kultúra. Ez az irányzat alapjában véve azonosult a bethleni rendszerrel és a hatalom egyik erős bástyája volt, de Gömbös elképzelései iránt már bizalmatlanná vált és gyanakodva figyelte az egyre inkább fasizá- lódó kormányzatot.11 Programjuk egyik legfőbb jellemzője a legitimizmus volt, többek között ezért is helyezkedtek szembe a fasizálódó Gömbösérával, mert az a restaurációt lehetedenné tette volna.12 7 Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon, 1903-1923. Bp., 1977. 194. p.; SZOLNOKY ERZSÉBET: Giesswein Sándor pályaképe. In: Demokrácia - kereszténység- humanizmus. Bp., 1994. 15. p. 8 Szirmai OSZKArnÉ: Giesswein Sándor békemunkája. In: Giesswein Sándor emlékkönyv. Bp., 1925. 177. p. 9 Katholikus Szemle, 1918/10. 874-875. p. Evangélikusok l.Mpja, 1921. június 5. 11 GERGELY JENÓ: A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945. H.n. |Bp.] 1999. (továbbiakban: GERGELY, 1999.) 111. p.; UÓ: A politikai katolicizmus Magyarországon 1890-1950. Bp., 1977. (továbbiakban: GERGELY, 1977.) 158-161. p. 12 Gergely, 1999.111-112. p.; Gergfay, 1977.158-161. p.
