Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kertész Botond: A pesti protestáns teológia és az evangélikus egyház
Kertész Botond: A pesti protestáns teológia és az evangélikus egyház 67 telműen az adományok visszavonása mellett nyilatkozott, féltve a magyar református fiatalokat a szlovák evangélikusok káros befolyásától: „a czélba vett pesti reform. Főiskolának [...] Lutherano-Reformata, vagyis Tóth Magyar főiskolává lett változtatását református ifjakra nézve károsnak vélik: azért míg a tervezett uniált főiskolának megkezdését, felállítását, előmenetét, sikerét, felekezetünkbeli ifjakra nézve hasznosnak nem tapasztalják aláírt sommáiknak befizetését felfüggesztik.” A választmány hivatalosan felkérte Okolicsányi Gusztáv hevesi főszolgabírót, hogy igyekezzen a levél aláíróit előítéleteik helytelenségéről meggyőzni, s őket nyilatkozatuk visszavonására kérni. A választmány újabb négy hónapig nem ült össze. A két választmányi ülés között a pesti gyülekezetek meglévő iskoláinak egyesítésére kiküldött alválasztmány úgy foglalt állást, hogy az egyesítés ugyan előnyös lenne a főiskola létrehozása szempontjából, de annak nem feltétele, ezért az ez irányú tárgyalásokat egyenlőre nem kell erőltetni az érdekeltekkel.23 A főiskolai választmány 1844. március 4-i ülése elfogadta a tanrendszert kidolgozó alválasztmány jelentését, amelyben Dobos Jánost, Kiss Lajost, s a pesti evangélikus gimnázium neves tanárát, Teichengräber (későbbi nevén Tavassy) Lajost bízta meg méltó díjazás fejében a tervezet kidolgozásával, amely 1845 júniusára készült el. Hosszas tárgyalások után csak 1846 januárjában készült el teljes egészében a főiskola tanrendszere. Az iskola céljaira ekkorra mintegy 70.000 Ft felajánlást tettek. 1846 áprilisára a pesti gyülekezetek is nyilatkoztak iskoláiknak a leendő főiskolával való esetleges egyesítéséről. Az evangélikus gyülekezet elemi iskoláját, és gimnáziumát, amelynek vagyona 34.275 Ft volt, csak feltételekkel volt hajlandó a közös főiskolához csatolni. Az egyesítés csak a 250.000 Ft összegyűjtése után történhet meg, az iskola ellátására szükséges tőkék az evangélikus gyülekezet kezében maradnak, csupán a kamatokkal rendelkezhet a főiskolai választmány. A főiskola irányításában is részt kívántak venni.24A pesti evangélikusok elvileg támogatták az egyesülést, de úgy, hogy eddigi autonómiájuk, iskolái fölött gyakorolt hatáskörük minél kevésbé csorbuljon. Mivel ragaszkodtak a teljes alaptőke összegyűjtéséhez, - amelyhez akkor még 140.000 Ft hiányzott — a gyakorlati egyesítés a távoli jövőbe tolódott. Az 1847-es esztendőben nem ülésezett a választmány. Hosszú ideig utolsó ülését már a forradalom után, 1848. április 2-án tartotta. Ezen azt határozták, hogy a választmány munkája okafogyottá vált, mert a születőben lévő törvények szerint az egész egyházi, s iskolai rendszer át fog alakulni, s a költségeket az állam vállalja magára (Az 1848/20. törvénycikk valóban ilyen értelemben rendelkezett.) A főiskola ügyét ezért a viszonyok letisztulásáig RL. C/93, Alválasztmányi ülés jegyzőkönyve, 1844. január 3. A pesti evangélikus gyülekezet levele a választmányhoz. 1846. június 29. RL. C/93
