Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
4 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) Nem volt ez másként a Coudenhove-Kalergi gróf által hirdetett Páneurópa-gondolat esetében sem, sőt. A legjelentősebb egyházi lapok nyíltan elítélték, a reformátusok „torz és vérszegény” eszmének titulálták,2 illetve - persze valószínűtlen - megvalósulása esetén a magyar kálviniz- mus sajátosságait féltették a nagy nemzetközi kultúrába való beolvadástól.3 A konzervatív katolicizmus legjelentősebb lapja, a Magfar Kultúra több cikkében is szinte ördögi színekben tünteti fel az eszmét hirdetőivel együtt, olyan izzó gyűlölettel írva róla, hogy érdemes idéznünk: „Páneurópa nagyon is ártalmas nekünk magyaroknak azok miatt az ő magyarországi csatlósai miatt, akik az ő esetleges ideálizmusát nagyon is reális politikai céljaik szolgálatába állítják. Mert ezek is nyilván éppolyan jól tudják, mint mi, hogy Páneurópát ugyan meg nem valósíthatják, de ugyanakkor tudják, hogy nagyon is megvalósíthatnak más valamit. Páneurópa hirdetése újabb eszköz kezükben a többi mellett arra, hogy tovább folytassák a magyarság lelki defe- tizmusának terjesztését, hogy bénítsák a magyarságban azt a testilelki készenlétet, amelyre adott történelmi pillanatban a legnagyobb szüksége lehet és hogy tovább terjeszthessék az élet pusztán utilitárius értékeinek tiszteletét a magasabb erkölcsi és nemzeti értékek rovására, szóval: hogy Páneurópa címén is szabadkőmíves politikát folytassanak. Mindezzel pedig nemcsak a nemzet enerválásának, sötét páholycélok szolgálatának belső veszedelme jár, hanem az a külső veszedelem is, hogy Csonkamagyarország a felszabadulás útja helyett arra az útra sodródik, amelyen végképpen és menthetedenül prédájává esnék a francia és eminenter szabad- kőműves befolyás alatt lévő kisántántnak. A magyar nemzetnek is, a magyar katolicizmusnak is csak veszedelmére válhat tehát ez a páneurópai gondolat mögé bújtatott agitáció, melynek tehát mindenképpen ellene kell mondanunk.”4 Igaz, az ilyen kirohanások mellett azért hallunk higgadtabb hangot is, a lap szerkesztője 1930-ban kijelenti, hogy az eszme önmagában nem lenne rossz, de Európa mai helyzetében keresztülviheteden, valamint lakonikus tömörséggel állapítja meg az okot, amiért ez nem kívánatos a magyaroknak és a katolikusoknak: „mert ellenségeink olyannyira akarják.”5 (Csak zárójelben jegyezem meg, hogy a lap 1935-ben már örömmel közli „Coudenhove- Kalergi gróf, a Páneurópa-mozgalom világhírű alapítójának” kimondottan a folyóirat számára írt cikkét, melyet pár hónap múlva követ a második.6) Református Figyelő, 1930. május 10. Református Figyelő, 1929. augusztus 3. 4 Magyar Kultúra, 1930. május 29. 462. p., 1926. november. 589-590. p. 5 Magyar Kultúra, 1930. június 5. 503. p. 6 Magyar Kultúra, 1936. november 20., 1937. március 20.
