Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szigeti Jenő: 19. századi magyarországi bibliaárusok
Szigeti Jenő: 19. századi magyarországi bibliaárusok 99 tizmust pedig, a „vértelen ellenreformáció” századában a puritán gyökerű olvasási gyakorlat őrizte meg az atyáktól örökölt hitben.8 Az általánossá váló házi istentiszteletek, a rendszeres magán-áhítatok egyre több olvasásra, felolvasásra alkalmas könyvet, olvasnivalót igényeltek. Ennek a szükségletnek a kielégítői voltak a ponyván áruló vásári könyvárusok. Ok szolgáltatták ehhez a — protestantizmus léte szempontjából fontos — vallásgyakorlati formához az olvasnivalót. A néprajzi irodalom rendszeresen megemlékezik ezekről a vásári könyvárusokról. Ebből a gazdag irodalomból csak Dankó Imre írásaiból szeretnék néhányra utalni. írt a debreceni könyvárusokról,9 ami azért figyelemreméltó, mert Debrecen volt a késő-puritán vallásos könyvkiadás egyik legfontosabb központja. A sokadalmakon megjelenő könyvárusok tevékenységéről a gyulai vásárról írt monográfiájában is megemlékezik,10 mely segít minket közelebbről megismerkedni ezzel a régi foglalkozással. A könyvárusok, a könyvkötők vagy a papírkereskedők foglalkozása ekkor még nem választható szét. A vásári ponyván egyszerre árultak papírt, bekötött árkusokat, emlékkönyvet, rövidebb hosszabb könyveket. Egyszeri olvasásra rövidebb kalandos történeteket tartalmazó verses, vág)' prózában írt füzeteket és főként hosszú távú használatra vallásos könyveket. Az árusok mögött sokszor nyomdavállalatok álltak. Dankó Imre könyvéből megtudjuk, hogy a legnagyobb könyvárus a gyulai vásárban a Dobay cég volt: „Nagy sátora tömve volt mindenféle könyvvel, legtöbbjét saját maga adta ki. Legkeresettebbek voltak az imakönyvek. Igen sok fogyott például a Dobay-féle kiadásban megjelent Orgona virágok című katolikus imakönyvből. Takácsy Lajos gyulai kántor szerkesztette és 1900-ig nyolc kiadást ért meg.11 Dobayék árulták a Debrecenből és Pestről hozott Keresztyéni tanítások és imádságok című, híres református imakönyvet is, az öreg »Szikszayt«, ahogy errefelé is nevezték (szerzője Szikszay György után).”12 Bármennyire is monopol helyzete volt a gyulai vásárban a Dobay- cégnek, mégsem tudta a felfokozott igényeket mindenben kielégíteni. Dankó Imre monográfiájából tudjuk, hogy az aradi Gyulai István is mindig árult, és könyvei közül a gyulai Németváros katolikusai keresték a Kirchengesänge fúr katholische Christen című imakönyvét, ami már 1874-ig B Összefoglalása: SZIGETI JENŐ: A protestáns kisegyházak népi vallásossága. In: Magyar néprajz. VII. Szerk.: HOPPÁL Mihály. Bp., 1990. 482-498. p. DANKÓ IMRE: A régi debreceni könyvárusok. In: Hajdú-bihari Napló, 1973. 128. sz. (június 3.). 11. p. 10 1 DANKÓ Imre: A gyulai vásár. Gyula, 1963. (továbbiakban: DANKÓ, 1963.) Itt jegyzem meg, hogy fontos feladat volna a magyar imádságirodalom bibliográfiájának összegyűjtése, az egyes imádságos könyvek elterjedésének, fellelhetőségének regisztrálása, mely a népi vallásosság sok fontos kérdésének megválaszolásához adna segítséget. Szikszay Györgyről: SZABÓ ALADÁR: Szikszay György élete és munkássága. Bp., 1927.; PAPP JÁNOS: A „Keresztyén tanítások” eddigi kiadásai. In: Református Egyház 1987. augusztus 1-15. 187-189., 212. p.
