Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
84 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) Kapos környékén a korabeli források szerint ugyancsak egy ferences barát „izgatta a paraszti népséget a nemesség ellen”. Neve nem maradt fönn. Maga az „ungi front” egyébként alárendelt hadszíntérnek számított. Kapitánya szintén szerzetes volt, talán épp a fenn említett „lázító”.13 A lázadás végül elbukott. Megtorlása nemcsak a hatalom, hanem az egyház részéről is súlyos volt. Az elítéltektől megtagadták a gyónás és az utolsó kenet szentségét, ami azt jelentette, hogy kiátkozottnak tekintették őket.14 Az 1514 októberében összehívott országgyűlés elsősorban a parasztság megbüntetésével és a nemesség kártalanításával foglalkozott. Megtiltották a jobbágyság szabad költözködését, megszüntették földtulajdonukat, megpróbálták útját állni a parasztok nagybirtok felé irányuló mozgásának. A megfogalmazott törvény azonban — miután jobban átgondolták — már tartalmazott bizonyos kibúvókat. Később a rendeletek közül sokat feloldottak vágj' módosítottak. Végül is, ha a nemesség felől szemléljük a dolgokat, a jobbágy érték volt. Ahogyan Werbőczy megfogalmazta: a nemesség keveset ér paraszt nélkül.15 így tehát ahol csak lehetett, a birtokosok kimondatlanul bár, de nem avatkoztak a parasztság ügyeibe. Ilyen volt például az, hogy a jobbágy szabadon rendelkezett gyermekével. Amennyiben ugyanis a családfő gondoskodott a jobbágytelek utáni kötelezettségek teljesítéséről, a földesurat nem érdekelte, mi történik a családban. Az is igaz, hogy ez a réteg gazdaságilag jóval kiszolgáltatottabb volt, mint más országokban, de ez sem volt mindenütt egyforma, amit a parasztok ki is használtak, élve a különböző rendeletek joghézagaival. Nagyon jól tudta a parasztság, hová és kihez kell fordulni problémáikkal saját környezetükben. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy ügyesen kihasználták a mindenkori „kisember” lehetőségeit. Ugyanakkor megfélemlítettek voltak, a társadalom szemében szükséges rossznak számítottak, amit még sokáig éreztettek feljebbvalóik velük szemben.16 A reformáció megjelenése Ungban a főszerep ezután hosszú időre a Drugetheké, illetve a köznemesi családoké lett. A helyzet — akárcsak az egész országban — az élet minden területén továbbra is nyomorúságos volt. A lázadást ugyan leverték, ám a fennálló szociális, — erkölcsi — és gazdasági problémák változásokat követeltek. Ezek alól az egyház sem volt kivétel. Az oktatást elhanyagolták, a falusi plébániák papjai alig tudtak írni, olvasni.17 Némelyik magyar főúr, így például Perényi Péter, vagy Thurzó Zsigmond humanista köröket alakítottak udvaraikban, melyek szintén elősegítették azt, hogy Oklevelek az 1514. évi parasztlázadás történetéhez. Közli: IVÁNY1 BÉLA. In: Történelmi Tár. Új Folyam. V. 2. füzet. Szerk.: KOMÁROMY ANDRÁS. Bp., 1904. 228. p. 14 Uo. 129. p. 15 Kulcsár, 1981.132. p. Péter, 2004. 58. p. Kulcsár, 1981.146. p. 17
