Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
58 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) már társalgási nyelvvé kirekesztőleg a magyar nyelv lett, és a gyermekek csak 8—9 évi korukban kezdenek német vág)' más idegen nyelvet tanulni.” De nemcsak így „törekednek a zsidók a magyarokkal fölolvadni, és a nemzettel egyesülni. Jegyzésre méltó még az, hogy maguk a vakhitű rabbik, kik tanítványaiknak (Bachurim) a német olvasást és idegen nyelv tanulását eltiltják, a magyar nyelv tanulását nekik nemcsak megengedik, de őket arra buzdítják is.”167 Ha arra gondolunk, hogy Horn Ede A forradalom és a zsidók Magyarországon című művében milyen élesen nyilatkozott az ortodoxokról, akik egyenesen az emancipáció elhalasztását kérték, idézett cikkének a célzata egyértelmű: egyrészt tartott a zsidóság belső meghasonlásától, másrészt nem akarta a zsidóság eg)' részét feláldozni bűnbakként; teljes és kivétel nélküli emancipációt akart. Ha az ortodoxok anacionalizmusát is megemlíti, óhatatlanul bekerül a szelektív antiszemitizmus zsákutcájába, elfogadja, hogy van jó zsidó és rossz zsidó, emancipációra érdemes és érdemtelen, és ezzel maga is csak érvet szolgáltat az emancipáció külső ellenségeinek. Ugyanakkor egyre inkább azt a radikális reformot képviselte, amely miatt a zsidóság nagy része már nem is tartotta őt zsidónak. 1848— 1849 a radikális reform nagy esztendeje. 167 EINHORN IGNÁC: Visszapillantás. In: Első magyar zsidó naptár és évkönyv. Pest, 1848. 241-288. p.
