Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékűn Horn Edével 57 Az első párt az 1840-i országgyűlésen többségben volt. Az akkor Magyarhonban föltűnt polgárosítási eszme: egy negyed millió honfiakat az elavult iga alól kiszabadítani, és az emberiség szent kötelékei által a hazának megnyerni, sokkal magasztosb és istenibb vala, mintsem hogy feltűnésekor kicsinyszerű kétkedéseknek és szűkkeblű számolgatásoknak helyet engedett volna, és azért meglepőleg kedvező eredménye is volt. 40- 43-ig kétkedés és számlálgatás nyerőnek tért, és meg is kezde bukni az ügy. Onnan mostariig a harmadik párt mindinkább veszélyeztetve látja külön érdekeit a mesterségek szabad gyakorlása elleni gátok és akadályok eltörölése által; és azért a törvénytől tett engedmények a valódi életben mindig gátokra akadnak, és azért a gyakorlat nem érezteti velünk a törvény jóságát, minket a nyert engedményektől megfosztani törekszik, és ezen törekvésében napról napra veszélyesbé, meg nyomasztóbbá válik. Általánosan véve a köznemesség az első párthoz tartozik s képviseltetik a Pesti Hírlap s jelenkor által; a felsőbb rendek — Zay, Eötvös s még néhány dicső hazafit kivéve - a második párthoz; képviselője a Híradó; tulajdonképi polgárság s a klérus nagyobi) része a harmadik párthoz; ezeket képviselik a Nemzeti Újság és a Pester Zeitungé Horn Ede jobban figyelt az életben jelentkező pozitív mozzanatokra, mint az irodalmi élet fejleményeire. Például Kassa esetében, ahol a polgárság ki szerette volna a zsidókat telepíteni a városból. Jelezte, hogy a városkapitány ezt ellenezte, de rákényszerítették. Aztán rejtélyesen hozzáfűzte, hogy „közbejött akadályok” a kitelepítést megakadályozták. Politikai taktikából nem tette közzé: a Helytartótanács tiltotta meg a helyi (lumpen)burzsoá kezdeményezést. Aprólékosan felsorolta, hogy zsidók, hol és milyen állásokat foglalnak el. Saját párt-diagnózisának némileg ellentmondva több arisztokratát említett, akik anyagilag segítették zsinagógák építését. Okkal emelte ki, hogy Bloch Mórt a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta, csak arról hallgatott, hogy a nagy nyelvtudós, aki a Ballagi nevet vette fel, nemsokára áttért a protestantizmusra. Külön kiemelte, hogy a Bihar megyei Darvason „parasztoktól zsidó bíró is választatik...” A három pont sokat sejtetett, az alaptézist: a magyar nép nem zsidóellenes. A példák viszont nemcsak azt kellett, hogy jelezzék: a magyar társadalom befogadó, hanem egyben azt is, hogy' van lehetőség az érvényesülésre. Már csak a vádat kellett elutasítani, miszerint a zsidók magyarosodása „speculatio”. Hiszen: „A zsidó — úgy mondák — színlelt magyarsággal akarja a szabadelvű pártot megnyerni, és az által könnyű szerrel polgárosítást szerezni magának. De hiszen a szabadelvű párt azóta nézeteiben megváltozott, és a zsidó a polgárosítást nem nyerte. És ellankadt-e a zsidók magya- rosodási buzgalma? Semmiképpen. A leggonosszívűbb zsidóellenség sem tagadhatja, és mindenhol nyilvánosan el is ismertetett, hogy Magyarhonnak nemmagyar lakosai közt a zsidók legtöbben és legnagyobb készséggel magyarosodnak meg, úgy, hogy most sok helyen
