Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével 37 latkozott a szentáldozásról. Sokkal fontosabb azonban az, hogy' Kossuth a liberális állam kiépítésének azon felfogását képviselte, amely az államot és az egyházat teljességgel el akarta választani, a teljes felekezeti szabadságot vallotta, és így az egyházaknak minden világi hatáskörét fel akarta számolni.) Konkrét kérdés, hogy akkor kire, miként hatott és hathatott ez a Löw—Kossuth vita? A zsidóemancipáció híveit csak megerősíthette nézeteikben. A zsidóellenességet komolyan aligha befolyásolhatta. Úgy tűnik, Kossuth, miután pontosan érzékelte a légkör változását, ebből a kedveződen helyzetből úgy kereste a kiutat, hogy valamiféleképpen egyeztetni akarta a feltétlen emancipáció követelményét az emancipációt halogatni akaró megyei közvélemény igényeivel, egyben ez utóbbit kedvezőbb irányba próbálva befolyásolni. Talán elsősorban azért szólt hozzá Fábián Gábor cikkéhez, hogy a kérdést vegyék le egyelőre a napirendről, amíg a zsidóellenesség árhulláma le nem vonul, és a megyei közhangulat nem változik ismét olyanná, mint volt 1840-ben. A liberális ellenzék körében az érveknél erősebben hatott egyesek félelme az eladósodástól. Kossuth közeli barátja Lónyay Gábor, zempléni követ négy hónappal e vita után az emancipáció ellen nyilatkozott az országgyűlésen, ez pedig újszerű mozzanat; mint a kérdés legalaposabb elemzése jelezte, Lónyay „demokratikus nyelvre fordítja le a történelmi antiszemitizmust, s ennyiben a modern antiszemitizmus egyik változatát vetíti előre”, mert az emancipációval — mint hangoztatta — „a pénzarisztokrácia” uralmát utasította el.120 (1847-ben viszont a következőképpen hangzott a zempléni követutasítás: „A zsidók polgárosítása keresztyénekkel! összeházasulhatás megengedésével pártoltassék.”121 A vegyes házasságból születő gyermekeknek nyilván kereszténynek kellett volna lennie, ami viszont nemcsak a keresztény hegemónia igényét fejezi ki, hanem jelzi, hogy ebből a zsidóellenességből hiányzik a modern antiszemitizmus faji vonásokra hivatkozó zsidógyűlölete. Ami pedig Kossuth és Lónyay barátságát illeti, nem az érzelmi mozzanatok a meghatározók. Kazinczy Gábor közelebb állt Lónyayhoz, mégsem osztotta ennek nézeteit. Kossuth a közvélemény változására figyelt.) Az emancipáció elnapolása jó eszköznek kínálkozott arra, hogy a veszélyesnek tűnő gazdasági elitet politikai eszközökkel, társadalomkívüliségben tartva kézben tartsák. Ez a lehetőség az ellenzéki politika vezérkarát is talán némileg megkísértette. Még a Kossuth-Löw vita előtt Batthyány Lajos is bizalmas körben a „zsidófilantrópia” ellen nyilatkozott, hosz- szan ecsetelve, hogy a zsidók miként próbálják a nemesi javakat megszerezni. Eötvös József pedig ugyancsak bizalmas körben a zsidók „morális és vallási emancipációját” tartotta elsődlegesnek, kritikusan ítélve meg ap120 121 KECSKEMÉTI, 1982. 197. p. Zemplén, követutasítások. In: Jelenkor, 1847. 77. sx. (szeptember 26.) 460. p.
