Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
38 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) ja zsidóbarátságát.122 A falu jegyzőjében is ütköztette az emancipációellenes szorongásokból fakadó nézeteket, ugyanakkor érzékeltetve az emancipáció követelményét.123 Most hogy a külföldi tőke már megjelent, egyes politikusok is különböző érdekcsoportokhoz kapcsolódtak. így Rothschild ellen például az emancipáció ellen határozottan fellépő Széchenyi István a konkurens Sina Simonnal szövetkezett, miközben ugyancsak 1844-ben Pozsonyban magyar liberálisok Rothschildot arra buzdították, hogy tegye át székhelyét Magyarországra. A magyarországi spiclik munkáját adminisztráló udvari tanácsos, Ferstl jelentéseiből tudjuk mindezt, mit oly együttérzéssel idézett a náci történetírás már említett képviselője, hiszen mindkettejüket összekapcsolta időn és téren át a magyar nemzet szolgaságban tartásának, illetve taszításának szándéka.124 Batthyány és Széchenyi antiszemitizmusát létszorongás motiválta. „A legnagyobb magyar” ebben a vonatkozásban is — Schaffer Károly kifejezésével élve — „fantáziájának labdája” volt.125 Nemzetféltő eszmefuttatásokkal tett meg mindent az emancipáció elnapolása mellett,126 olykor egy-egy, a kor romantikus démonológiájába illő már-már rasszista — mint látni fogjuk, Disraeli felfogásának megfelelő — megjegyzést is elejtve,127 mindezt alapvetően azzal a céllal is, hogy akadályozza a magyar politikai játéktér demokratizálódását, ami szerinte vészthozó anarchiával társult és a nagy átalakulás sikerét veszélyeztette, alapvetően Kossuthban és politikájában látva a fő veszélyt. Azt hangoztatta, hogy félti a magyar nép keleti eredetiségét, miközben a tartott a zsidók versenyétől, szembeállítva szabadságot és nemzetiséget, mert „annak, ki a nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség, hogy most oly elemnek, melynek több intelligenciája, több szorgalma van, a nemzetiség rovására kedvezéseket nyújtson”. 1844-ben fejtegette ezt az ország- gyűlésen, a magyar helyzetet az angolhoz hasonlítva: „Helyzetünk e részben nem oly kedvező, mint például az angoloké. Az angol nemzet ugyanis eliberálhatta a zsidó fajt, mert ha például én eg)' palack tintát töltök eg}' nag}' tóba, azért a víz nem romlik el, és mindenki ártalom nélkül megihatja, a nagy angol elemben a zsidó transeat, ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt nem eheti meg az ember.” Schickhrt, 1942.79-81. p. BENCE György: A magyarországi zsidók története az előidőktől a zsidó vallás recepciójáig. (Kézirat, 1988.) Ezúton köszönöm meg, hogy a szerző munkáját rendelkezésemre bocsátotta. ScmcKERT, 1942.79-81. p. Schaffer Karoly: A lángész. Bp., 1938. 50. p. BÁRÁNY, George: Stephen Széchenyi and the Awakening of Hungarian Nationalism, 1791-1841. Princeton, 1968. 357-359. p. Haraszti György: Zsidónak lenni (egy lexikonban). In: A határ és a határolt. Szerk.: Török Petra. Bp., 1997. 272. p.
