Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
34 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) musa szempontjából minden partikularizmust elítélt. Később, amikor nem hatott béklyózóan a napi politika kényszere még határozottabban igenelte az emancipációt, és kérlelhetetlenül lépett fel az antiszemitizmus ellen.113 Kérdés azonban, hogy milyen hatása lehetett annak, hogy ekkor 1844-ben beleavatkozott a zsidó hitéletbe? Érthető, hogy a mérsékelt reform hangadója: Löw Lipót érzékenyen reagált, hiszen úgy érezhette, a zsidó felekezet kossuthi megítélése a reform híveit hozhatja nehéz helyzetbe, és még a zsidóellenes törekvések hivatkozási alapjaként is szolgálhat. Ezért határozottan szögezte le ellenvetését: „Elfogulatlan keresztény és zsidó írók által már ezerszer bebizonyíttatott, hogy a mostani zsidók nem különös nép (politikai értelemben) hanem csupán vallásos fékként” Hiszen: „A zsidóknak nincs külön országuk, hanem elszórvák minden népek között. A zsidóknak nincs különös nyelvök; a héber nyelv azok közt is meghalt, s egész mívelt Európában alig van egy nyelv, melyet a zsidók, mint anyanyelvűket nem beszélnék; a zsidóknak nincs különös polgári törvényűk, hanem hazájok törvényei nekik is szentek és sérthetetlenek; a zsidóknak nincs különös politikai életök s önállásuk, és szándékuk sincs, azt valaha elérni.” Ennek megfelelően utasította vissza Löw Lipót a zsidó teokrácia állítását: „Valóban igaz s tagadhatatlan, hogy Mózes tanítónk tanítmányának két momentuma van: vallási s politikai. Az egyik a másikkal összefüggött, az igaz; de úgy függött össze, mikint a lélek összefüggésben van a testtel. Mózes polgári organizmusa tanítmányának teste, annak lelke pedig a vallás, azaz: a hit- s erkölcstan. A test már régóta hallva s eltemetve van; s őszintén vallom meg, hogy nem hiszem e’ testnek valahai feltámadását; de a lélek, mint testtől független, a testet túlélő lény, mai napig él, és — meggyőződésünk szerint — halhatatlanul él. Ha tehát kegyed folytatván azt állítja, hogy Mózes vallása statusalkotmány, valóságos or- száglási rendszer, még pedig theocratiai országlási rendszer; nekem az előadottak szerint, ezen állításnak ellen kell mondanom.” A vita tartalmilag itt durvult el, bár formailag sem volt szerencsés, hogy Kossuth kisebb-nagyobb észrevételeket fűzött a bíráló okfejtéshez, és nem önálló cikkben válaszolt. így például szőrszálhasogatásnak nevezte azt, ahogy Löw az ő okfejtésében ellentmondást látott abban, hogy: »„1) Mózes vallása nemcsak vallás, hanem egyszersmind politikai organizmus is.” „2) Mózes vallása státusalkotmány------”« U gyanakkor úgy tűnik, ezen kérdésben, a zsidó társadalom- és vallási szerveződés teokratikus jellegének megítélésében Kossuth Lajos paradox módon közelebb járt az igazsághoz, mint Löw Lipót. Általános európai jent SZABAD György: A polgári jogegyenlőség elleni támadás és kudarca a század végi Magyarországon. In: Társadalmi Szemle, 1982. 8-9. sz. 68-78. p.
