Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével 33 A náci hóhér-historiográfia már idézett alakja, A zsidókérdés Magyarországon című művében sunyi rácsodálkozással jegyezte meg, hogy Kossuth ezen megnyilvánulását a liberálisok el akarják hallgatni, „nehogy a szabadsághős nemes képét szétzúzzák”, ugyanakkor rosszallóan jelezte, hogy nem vette észre „a veszélyeket”, amikor azért küzdött, hogy a zsidók is úgy olvadjanak be a magyarságba, mint hajdan a kunok és besenyők.107 Ezzel „némileg” egybevág Löw Lipót azon későbbi véleménye, mely szerint Kossuth nem volt sem híve, sem ellensége a zsidóemancipációnak;108 de azt látnunk kell, hogy Kossuth ugyan Napóleonra hivatkozott, arra, hogy „a Napóleon által adott útmutatás nyomán” kell összehívni a zsidó kongresszust, de nem tett olyan zsidóellenes megjegyzéseket, mint a francia császár, aki nemcsak a zsidó hitközségek rendszerét szervezte újra, hanem a zsidókat azzal akarta földművelésre szorítani, hogy diszkriminatív intézkedésekkel tiltotta el őket a pénzkölcsönzéstől és a kiskereskedelemtől.109 * De Kossuth programjával szembesíthetjük még például Marxot is, a készülő új ideológia, a kommunizmus prófétáját és koronázadan császárát, akinek megnyilatkozásaiból a gyűlölködés és az ízléstelenség egy-egy kis antológiáját is össze lehetne állítani. Nem is beszélve arról, hogy 20. századi borzalmak előfutáraként a modern antiszemita mitológia kialakításához azzal járult hozzá, hogy „a zsidót” szimbólummá tette, minden rossz: a pénz okozta elidegenedés szimbólumává, hogy aztán később a burzsoát ültesse a helyébe, és utódai az osztályellenséget,1111 és így aztán a munkásosztály „nagy tanítója” az anti-filoszemitizmus képviselője is lett.111 A meg-megújuló Kossuth- kritika ellenében okkal hangsúlyozták a századfordulón: „A közkeletű felfogás Kossuthról az, hogy nem volt zsidóbarát. Nem is volt az a szónak banális, vállveregető értelmében. Több annál: emberbarát volt.”112 Valóban, Kossuth kisebb-nagyobb megjegyzései a zsidók iránti tiszteletről tesznek tanúságot. Igaz, az univerzális — napóleoni vág)' marxi — törekvésekkel szemben a partikuláris nemzet jegyében tevékenykedett, és így a zsidó partikularizmust is jobban megértette, miközben a nemzet univerzalizSchickhrt, 1942.65-68. p. 11,8 Löw, LEOPOLD: Geschichte der Juden in Ungarn. Bp., 1874. 194. p. 109 KATZ, JAKOB: Kifelé a gettóból. Bp., 1995. 177. p.; Bhnbassa, ESTHER: Histoire des Juifs en France. Paris, 2000. 143-144. p. 1111 RotknstRHICH, NATHAN: Jews and German Philosophy. The Polemics of Emancipáción. New York, 1984. 38-39. p.; PRAGl-R, DENNIS -TELUSHKIN, Joshph: Why the Jews? The Reason for Antisemitism. New York, 1985. 138-140. p.; Wistrich, RoBKRT: Between Redemption and Perdition. Modern antisemitism and Jewish identity. Rotledge- London-New York, 1990. 9-16. p.; KAPLAN, FRANCIS: Marx antisémite? Paris, 1990.; LANDMANN, SAUCIA: Die Juden als Rasse. Frankfurt am Main, 1992. 343-344. p.; GABIil, JOStiPH: Jobboldali és baloldali zsidóellenesség. Bp., 1995. 52-55. p. CUDDIHY, JOHN Murray: The Ordeal of Civility. Freud, Marx, Lévi-Strauss, and the Jewish Struggle with Modernity. Boston, 1987. 119-150. p. 112 EisM'R MÁTYÁS: Eg)'babérlevél Kossuth koszorújára. In: Évkönyv. IMIT. Bp., 1903. 15. p.
