Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban

32 Egyház történeti Szemle VI/2 (2005) már nem látott lehetőséget a feltétel nélküli emancipációra, és az emanci­páció elmaradásáért a felelősséget a zsidó konzervatívizmusra hárította: „Igenis, nézzünk magunk körül, és sajnálkozva kell megvallanunk, hogy a zsidóemancipáció iránti rokonszenv 1840 óta folytonosan fogyaték­ban van; szükség tehát, hogy a lelkesebb zsidók ezen rokonszenv fo­gyatékának ürügyeit, mennyire tőlük függ, elhárítani igyekezzenek. — Ha moráljokat gyanúsítja valaki, megilleti őket a nemes indignatio büszke szava, mely komolyan visszautasítja a rágalmakat, — mert erkölcslapjok szintoly tiszta, mint akárkié ; [...] de ha az vettetik ellenők, hogy vallá­suk nem csak vallás, hanem politikai organizmus is, hogy a theocratiának polgári érvényességet adni nem lehet; hogy ők nem csak külön vallásos felekezet, hanem külön nép is, mely ezen népiségi kü­lönbséget vallástanná szentelé; — akkor valóban ezen ellenvetés megér­demli, hogy ha balvéleményen alapszik, jóakaratilag felvilágíttassék, ha pedig valamivel több mint balvélemény, helyes reformokkal elháríttassék. Ha minket kérdene valaki, mi által készíthetik elé magok a zsidók leg- hathatósabban teljes emancipációjokat? Azt felelnők: »alkalmas re­formok által.« Tartsanak egyetemes Synedriumot, nézzék végig, mi vallásukban valóságos dogma, s annak megfelelő szentesített rituale; — mi viszont vallásos szabály színébe öltöztetett politikai institutio, mely Mózestől a nagy status férfiútól bölcs rendelet lehetett, de melyhezi ragaszkodás, keresztény statusokban csak a polgárok többi osztályaivali egybeforrásuknak állja útját; — törüljék ki ezeket hitágaza­taik közül: és eszközlék, hogy külön vallásfelekezet lesznek, de meg­szűnnek lenni külön nép; s letették a szociális egybeforradás szikla sarkkövét, mellyen, minden rágalom, szeretetlenség s üldözés dacára felemelkedendik politikai teljes emancipációjok épülete is, az emberi­ség s lelkiismeret szent szabadsága közös istenének dicsőségére.”l(iS Kossuth eredetisége: stílusa és pragmatizmusa. A magyar reformer nem volt olyan erőszakos, mint Rotteck és hiányzik belőle Krug humani­tárius fennköltsége, hogy a kor Magyarországának legnépszerűbb német liberálisait említsük.106 Velük szemben politikus volt. A megyei követutasí­tások egymásnak ellentmondó és egymást kiegészítő pontjait próbálta kö­zös nevezőre hozni, akkor, amikor a reformellenzék maga is hullám­völgybe került, hiszen például Deák Ferenc be sem kerülhetett a diétára, ahol a reform-törvényjavaslatok java része meg is bukott. Pragmatizmus és szabadelvűség a zsidókérdésben szembekerültek egymással? Pesti Hírlap, 1844. 349. sz. (május 5.) 299-300. p. KRUG, W. T.: Die Politik der Christen und die Politik der Juden in mehr als tausendjährigen Kampfe. Leipzig, 1832.; RORUP, RlUNHARD: Emanzipation und Andsemitismus. Göttingen, 1975. 35., 61. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom