Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
22 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) ván a belső viszályokat elsimítani, vallástalan híveinek erkölcsöt hirdetni - mint 1834-ben egy félévi tartózkodás után a borsodi megyegyűlésnek beszámolt.67 Szóférnak nem sokára még komorabb képet adott híveiről: „rosszak és bűnősek, vannak közöttük házasságtörők, tolvajok, nem tartják a szombatot”.68 Szokások, előírások, majd egy válási ügy kapcsán ki is robbant az egyre jobban elmérgesedő viszály a rabbi és a gyülekezet között. A hívek szerint olyanokat mondott, hogy „hassam a lelkit”, nem mosott kezet felkeléskor, húsvét és pünkösd között kávét melegített reggel, és délben ebédet, és mindez eltért a helyi szokástól. De még súlyosabbnak bizonyult, hogy állítólag tagadta a lélek halhatadanságát, mert a sakter és egyik hívő párbeszédébe („Milyen előnye van a gazdagnak? Halála után ő is szegény.” „Nagy a különbség, a gazdag alamizsnával megváltja azt a világot.”) így kapcsolódott be: „Keveset törődöm a jutalmazással és büntetéssel, ha meghalunk, meghalunk.” Mindezt az ún. inkvizí- torok, két rabbi és egy assessor vette jegyzőkönyve, és ezzel — Alexandersohn szerint — ezek „a tudatlanok a zsidóságot csak nevetségessé tették” a hamis tanúvallomásokkal.69 Utólag úgy látszik, a sértett rabbi sokat túlzott, és maga is hajlott a civakodásra.70 De az ortodoxia és hasszidizmus vezérei sem sokat mérlegeltek. A sátoraljaújhelyi rabbi, Teitelbaum Mózes szerint — éppen ezen tanúvallomások alapján — a csabai rabbi „valóságos eretnek”, akit, mint „veszélyes kígyót és botránykőt népétől el kell távolítani”.71 Szófér ezt azonnal meg is tette, mert attól tartott, hogy Chorin Áronhoz hasonló új maszkil rabbi támadt fel, és a csabai gyülekezetét is megrótta, mert „porosz vagy polisi rabbit fogadott fel, amikor az országnak sok istenfélő embere van, akik nem támasztanának olyan vitákat, mint a messziről jött idegenek”.72 De Alexandersohn nem hagyta a maga igazát. A magyar hatóságokhoz fordult. Hiába rokonszenvezett vele a Helytartótanács, az felekezeti belügyekbe nem avatkozhatott be, folytatta útját Bécsbe, azt hitt Metternich a császár elé terjeszti ügyét. Természetesen ez is elmaradt. Alexandersohn azonban nem hátrált meg. Berlinbe, majd Frankfurtba, a reform központjába ment. Könyvbe foglalta meghurcoltatásának és üldöztetését dokumentumait. Családját, mindenét odahagyva tizenegy éven keresztül a Habsburg Birodalmon és Németországon kívül Dániában, Itáliában, Franciaországban, Angliában és ALEXANDHRSOHN, JONATHAN: Ehrenrettung und auf Dokumente gestützte Widerlegung aller gegen mich vorgebrachten Beschuldigungen und Verunglimpfungen. Meine durch öffentliche Blätter einigermaßen schon bekannte Verfolgungsgeschichte. Frankfurt a. Main, 1847. (továbbiakban: ALEXANDHRSOHN, 1847.) 51. p. 68 KATZ, JAKOV: Divine Law in Human Hands. Jerusalem, 1998. (továbbiakban: KATZ, 1998.) 454. p. ALEXANDHRSOHN, 1847. 51-55. p. ™ Katz, 1998.451. p. ' AI.HXANDRR50HN, 1847. 20. p. Katz, 1998.481., 497. p.
