Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével 23 Hollandiában keresett támogatókat. Lipcsében próbálkozott a kiadással, de az egyik kiadó becsapta, és csak kevés példányszámban tudta megjelentetni. 1847-ben Frankfurtban sikerült már elegendőt nyomatni, hogy minden előfizetőnek jusson. Márpedig több mint kétezer támogatót sikerült találnia a frankfurti Rothschildoktól a névtelen zsidókig Alexandriától Manchesterig és Tarnopoltól Avignonig. Magyarországon Eperjes, Jászló, Komárom, Miskolc, Pápa, Pest, Pozsony szerepelnek. Névszerint a borsodi alispán, a debreceni bíró, Eötvös József, akinek apja, Eötvös Ignác elnökölt a Helytartótanács azon ülésén, amely az uralkodó elé terjesztette az ügyet, és az ülés egyik résztvevője, Sztankovits János püspök is előfizetett, ami a magyar főkormányszék rokonszenvéről tanúskodik.73 A könyvet és a szerzőt jónéhány előfizető is véleményével támogatta. A kor egyik ismert írója, Berthold Auerbach szerint „itt minden jobb kortársnak az emberiesség emlékművéhez lehet és kell hozzájárulnia”. Leopold Zunz, a kor egyik legnagyobb zsidó hittudósa így írt: „a fanatizmus ártatlan áldozata mutatja be életét”. (Zunz egyik megteremtője volt a zsidóságtudománynak, amelyet annak meggyőződésével műveltek, hogy a zsidók emancipációját meg kell előznie a judaizmus emancipációjának.74) A borsodi főispán, gróf Reviczky Ádám „az igazság értelmében és céljára” ajánlotta a szerzőt. Julius Fürst azért támogatta örömmel a könyv kiadását, mert „ezzel szívesen járulok ahhoz, hogy elősegítsem a régi rabbik fanatikus mesterkedéseinek leleplezését. Talán ez a munkácska is hozzájárul, hogy a jövőben a türelem és a szeretet is összekapcsolódjék a rabbinikus tudománnyal, hogy Izrael példa legyen arra, amire hivatva van”. Ludwig Philippson öt példányra fizetett elő abban a reményben, hogy „az előfizetők listája Izrael legjelesebb férfiak tartalmazza majd”. Mint keresztény, foglalta versbe August Böhringer tudós a maga előfizetői nyilatkozatát. A prágai gyülekezet előjáróságának elnöke, M. J. Landau szerint a szerző „élettörténete figyelemre méltó dokumentuma a rabbinikus-farizeus üldöző szellemnek”. Crémieux a párizsi izraeliták figyelmébe ajánlotta a művet. Ezek után - másfélszáz véleményét nyilvánító között — Elias Ullmann főhadnagynak nem maradt más, csak azt az örömét kifejezni, hogy zsidó.75 Az előfizetők Mendelssohn azon útmutatásának szellemében jártak el, mely szerint egyetlen vallási közösségnek sincs joga kitagadni saját híveit: „Milyen jogon akarjuk egy disszidensnek, máskéntgondolkodónak, tévesen gondolkodónak vagy elhajlónak a lehetőséget, a szabadságot megtagadni, hogy ezen épületes műben [Istennek való hálaadásban] Magyar Országos Levéltár, A 39. (= Magyar Királyi Udvari Kancellária. Általános iratok.) 1847:542. sz. SORKIN, DAVID: Enlightenment and Emancipáción: German Jewry’s Formative Age in Comparative Perspective. In: Comparing Jewish Societies. Ed.: Endhi.MANN, Todd M. Ann Arbor, 1997. 99. p. Ali-xandhrsohn, 1847.141-156. p.
