Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Balogh Margit: Szabó Csaba: Die Katolische Kirche Ungarns und der Staat in den Jahren, 1945-1965
144 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) madások: fenyegetésekkel, internálásokkal, koncepciós perekkel kényszerítették tárgyalóasztalhoz a magyar katolikus főpapokat. Ekkor már csak a katolikus egyház dacolt az állampárttal, a többi egyház és felekezet már 1948-ban megegyezett a hatalommal. Az 1951—53 közti éveket tekinti a szerző a harmadik szakasznak. Az 1950-ben kicsikart egyezmény, amit a Szentszék azonnal hevesen kritizált, csak a kezdete a katolikus egyház állami alárendelésének. Kiteljesedése az Állami Egyházügyi Hivatal felállításával és működésével következett be. Az egyház erejének, tartásának végső megtöréséhez a vádlottak padjára állították Grősz József kalocsai érseket is, s elítélésével a magyar katolikus egyház három év alatt másodszor maradt első számú vezető nélkül. Az ellene lefolytatott koncepciós per a hatalom gátlástalanságát igazolta: azt a főpapot állították törvénytelenül félre, aki kompromisszumkészséget mutatott. A diktatúra totális ellenőrzési rendszere ezekben az években épült ki teljesen. A szerző a hazai viszonyokat nem ismerő közönségnek is érdekes példákon keresztül mutatja be, hogy az állam mindent megtehetett: templomokat zárt be vagy éppen robbantott fel, felszámolta a főpásztorok papképzőit, bárkit bíróság elé állíthatott, de még arra sem volt szükség az „ítélet” végrehajtásához. A Sztálin halálát követő magyar politikai változásoktól, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezésétől jelentős változásokat remélt a katolikus egyház. Hamar beigazolódott, hogy csak felszínesen módosult az egyház- politika 1953 után. A szerző hasonlatával élve: a hajóskapitányt ugyan kicserélték, de a gépházban ugyanazok dolgoztak tovább. Valóban nem csökkent semmit az állambiztonság ébersége, alig hagyott alá az egyház üldözése. A szerző részletesen ismerteti Czapik Gyula egri érsek halála utáni párt- és államvédelmis játszmákat, melyeknek nyomán Grősz József érseket szabadon bocsátották, sőt a forradalom előtt visszahelyezték egyházi pozíciójába is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek feldolgozásában a szerző a katolikus főpapok állásfoglalása mellett elemzi a világi és szerzetes papság, a hívek szerepvállalását, véleménynyilvánításának lehetőségeit. Behatóan vizsgálja Mindszenty József szabadulásának következményeit, az Állami Egyházügyi Hivatal épületének elfoglalását, az iratok elszállítását, Mindszenty rádiószózatát. A szerző disszertációjában több alkalommal is összehasonlítja a magyarországi eseményeket más szocialista országok hasonló jelentőségű történéseivel (pl. a békepapi mozgalom kiépítése, az Egyházügyi Hivatal felállítása), de talán a legsikerültebb az 1956-os események magyar és lengyel eseményeinek, Mindszenty József és Stepan Wyszynski személyének és politikai szerepének összehasonlító elemzése.
