Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Balogh Margit: Szabó Csaba: Die Katolische Kirche Ungarns und der Staat in den Jahren, 1945-1965
Recenziók 143 rendszerben — nem minden előzmény nélkül — 1947/48 fordulójától az egyházak léptek elő a fő politikai ellenséggé. A proletárdiktatúrának „kiszolgáló” egyházakra volt szüksége, amelyek tevékenységüket legfeljebb csak a templom falai között fejtik ki, bízva abban, hogy ilyen körülmények között elsorvadnak. A bevezetőben a szerző az elemzett két évtized korszakolását, a második fejezetben a témához kapcsolódó szakirodalmat ismerteti. A legkiemelkedőbb képviselőkön keresztül négy csoportba rendezi a történeti feldolgozásokat: a korábbi marxista történetírást arányosan állítja szembe a kortárs nyugati emigráns szerzőkkel; a rendszerváltozást követően pedig a világi és egyházi történetírás eredményeit ismerteti. Nyilvánvalóan gyökeresen más szemléletű elemzések születtek a hazai „marxista” és a nyugati magyar emigráns történetírás részéről. Dicséretes, hogy a szerző nem követi a divatot, és nem mond elmarasztaló értékítéletet, hiszen az ideológiai kényszerzubbonyban is születtek komoly és időtálló munkák. Mivel német nyelvű könyvről van szó, amely elsősorban a külföldi olvasóknak készült, külön érdeme, hogy részletesen bemutatja a témára vonatkozó forrásőrző helyeket, levéltárakat és a kutatás jogi lehetőségeit. A harmadik fejezet a magyar püspöki kar és a katolikus egyház háborús veszteségeinek számbavételét, a hadiesemények lezárása utáni helyzet és Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek életútjának rövid ismertetését tartalmazza. Ez után tér rá a szerző az 1945-től 1948-ig terjedő időszak bemutatására, az egyház felszámolására tett kommunista kísérlet első szakaszára. Ebben az időszakban került sor a katolikus egyház anyagi és társadalmi bázisának felszámolására. A földreformot, az egyesületek feloszlatását, a fakultatív hitoktatás bevezetését, és az egyházi iskolák államosítását nem elszigetelten tárgyalja Szabó Csaba, hanem kronologikusan haladva beilleszti az egyes eseményeket a korszakban zajló politikai, társadalmi átalakulások menetébe, érzékeltetve azok jelentőségét. Önálló fejezet foglalkozik a katolikus egyház elleni totális támadás csúcspontjával, majd a Mindszenty József prímás elítélésével végződő koncepciós perrel. Érthetően nem azzal a részletességgel elemzi a kirakatpert, mint a fentebb említett, Grősz József kalocsai érsek elleni pert feldolgozó munkáiban, de részletesen bemutatja a perhez vezető eseményeket, és a Mindszenty-ügy hazai és nemzetközi visszhangját, megítélését. A katolikus egyház sikeres térdre kényszerítése az 1949 és 1951 közötti években történt. Az időközben egypártrendszerré változó népi demokrácia alkotmánya ugyan szavatolta a vallásszabadságot, valójában az egyház társadalmi életből történő teljes kiszorítása zajlott. A békepapi mozgalom életre hívása, az egyházszakadás réme éppen úgy bizonytalanságot keltett a hívekben és a papságban, mint a szerzetesrendek elleni tá-
