Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
10 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) európai integráció kialakulását, mely a „nagymagyar” politika nevet viseli. Az utóbbi mellett foglal állást, mivel a magyarságnak szerinte „elsőszü- löttségi joga” és földrajzi helyzeténél fogva primus inter pares pozíciója yan Közép-Európában, ezért végcéljának a közép-európai predomináns szerep elérését kell tekintenie. Munkájában leírja az ehhez vezető utat: mivel a magyarságot kis létszáma nem teszi képessé fent jelölt hivatása betöltésére, ezért keresni kell egy olyan államszövetségi rendszer kiépítésének lehetőségeit, amely által érdekeit az egész Duna-medencében tudná érvényesíteni. Ez azonban — leszögezi — nem jelenti azt, hogy ő akár a revíziós, akár az integritási politika elvetését tartaná helyesnek. Szerinte ezek a nagymagyar politikának alapfeltételei, sőt, a régi határok esetleges visz- szaszerzését is csak átmenetinek kellene tekinteni a végcélhoz. Azonban azt feketén-fehéren bevallja, hogy ennek az elképzelésnek „reálpolitikai jellege [...] ma még erősen vitatható”. Ennek ellenére kifejti részletekbe menően, hogyan is valósulhatna meg ez a koncepció. Magyarországnak először Ausztriával kellene szoros politikai szövetséget kialakítania, amihez később csadakozna Horvátország és Lengyelország: „A magyar-osztrák-lengyel-horvát szövetség közép-európai öncélú- sága és nagyhatalmi volta miatt német vonatkozásban a francia, orosz vonatkozásban pedig az angol politika igen hathatós támogatására számíthatna amellett, hogy saját hatalmi súlyával úgy gazdasági, mint politikai tekintetben pacifikálni tudná a Dunavölgyét és képes lenne impériumát oly területekre is kiterjeszteni, melyek úgy földrajzi, mint államjogi tekintetben a múltban is e hatalmi érdekkör kiegészítő részét képezték. így egészülhetne ki a négyes keret az önállóvá lett Erdély csadakozásával s ezzel teljessé válnék ennek az új keleteurópai birodalomnak kialakulása, melynek déli határait az Adria-, északi határait pedig a Keleti-tenger mosná. Az így kialakult ötös szövetség gazdasági tekintetben a továbbépü- lésnek bő lehetőségeit nyújtaná. Olyan súllyal nehezednék rá a köteléken kívül elhelyezkedett keleti és délkeleti kis államok életére, hogy gazdasági csadakozásukat előbb-utóbb elkerülhetetienné tenné s ezáltal Közép-Európa gazdasági öncélúságának ilyen szilárd formában eddig még soha sem érvényesült rendszerét valósítaná meg. Ez a békés fejlődésének olyan lehetőségeit tárná fel, a dunai együttműködés olyan intézményesítését eredményezné, amelytől már csak egy lépés választaná el az itt élő népeket a Dunai Egyesült Államok megalakításától.”28 Pongrácz ezen célhoz vezető eszközök egyikének tekintette a restauráció eszményét is: 28 Külügyi Szemle, 1933/1. 5-13. p.
