Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - RECENZIÓK - Dankó Imre: Liturgia Sacra Coenae. Az az: Úr Vacsorájának Ki-osztásában-való Rend és Cselekedet
Recenziók 123 Liturgia Sacrae Coenae. Az az: Úr Vacsorájának Ki-osztásában-való Rend és Cselekedet. Melyben megegyeztenek a’ Tiszán Innen levő Egyházi Szent Társaságbéli Tanétók. Nyomattatott Patakon, Rozsnyai János által, 1658-ban. Közreadja: Fekete Csaba. Sárospatak, 2003. (Acta Patakiana XV. Nyelvi és Művelődéstörténeti Adattár. Kiadványok 3.) 106 old. Ennek a kiadványnak több szempontból is jelentősége van. Nemcsak egy gondos filológiai munkával előkészített 17. századi szöveg újbóli kiadásáról van szó, hanem az is fontos, hogy a szöveg gondozója egy személyben szakképzett teológus és tudós, a tipográfiai-nyomdatörténeti kérdésekben is felettébb jártas olyan könyvtáros is, aki a nyelvészeti- nyelvi-, nyelvtörténeti, illetve az általános művelődéstörténeti kérdésekre is kellő figyelmet tud fordítani. Könyvecskénket eléggé ismeri a magyar könyvészet. Annakidején négy kiválasztott lelkész állította össze, „több zsinaton felolvasták, megvitatták, szövegét többször alakították. Előszavát Medgyesi Pál írta.” Kiadás- történetileg éppen Fekete Csaba tett vele kapcsolatosan értékes megállapításokat. A korábban ismert három sérült példány mellé az elmúlt években sikerült még két példányt találni, amelyek közül az egyikről, apró tipográfiai eltérésekből megállapíthatóan kiderült, hogy más kiadás. Azaz ma ágendánkból öt példányt és két kiadást ismerünk. Fekete Csaba minderről az ágenda szövege elé írt bevezetésben (Pataki ágenda) tájékoztat bennünket. A bevezetőt ágenda közreadása című, PJividítések-kel bővített bibliográfiai-tipográfiai ismertetés követi. Ezt követően kerül sor az ágenda közlésére. Medgyesi Pál Az Isten félő Olvasóhoz clmű bevezetésével (13-25 p.). Majd pedig a Uturgia Sacrae Coenae. Az aZ: Az Úr Vacsorárájának Ki-osztásában való Kend és Cselekedet című ágenda betűhív közreadására találunk. (13-68. p.). A „betűhív” közlés azt jelenti, hogy az egykori betűformákat nem adhatván, a mai betűkészletből kombinálták össze a 17. századi betűformákat, illetve (általában záródíszekként) a Pataki Nyomda 17. századi díszeit használták. Talán szerencsésebb lett volna a szövegrészt facsimilében és vele párhuzamosan mai átiratban a felmerülhető mindenféle jegyzeteléssel közölni. Ezzel a közlési móddal nemcsak fokoztuk volna a kiadvány nyomdatörténeti-tipográfiai jelentőségét, hanem nagyban emelhettük volna a könyvecske olvasottságát s egyben tipográfiai- filológiai kutatásának lehetőségét is. SZABÓ KÁROLY: Régi Magyar Könyvtár. I. köt. Az 1531-1711. megjelent magyar nyomtatványok könyvészeti kézikönyve. Bp., 1879. 933. p.
