Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Ugrai János: Hagyaték egy lelkész után
98 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) A Rákosi-hagyaték néhány év múlva ismét hasonló viták kereszttüzébe került. Az egyházkerületi gyűlés döntése értelmében 1803 közepén lefolytatott helyszíni vizsgálat áttekintette az évtizedes iratanyagot és arra a következtetésre jutott, hogy az árvák tutora illetéktelenül tartja magánál a pénz egy részét. Ennek nyomán végül Pálóczi Horváthnak ki kellett fizetnie a maradék összeget a fiúknak.12 Bár közleményünknek nem célja az összeírás tételes elemzése — ilyenre egyébként is legfeljebb a kutatás egy későbbi fázisában vállalkozhatnánk —, megállapíthatjuk, hogy mind a licitáció több mint 480 RFt-os bevétele, mind pedig az ingóságok összetétele egy viszonylag jómódú, jól felszerelt lelkészi háztartásra utal. Eddigi töredékes adataink ellenére az bizonyos, hogy az árverés eredménye figyelemre méltó, hosszabb távon is biztos támaszt jelentett az örökösök számára. A 480 RFt-os bevétel lényegesen nagyobb volt, mint amit a korszakban az egyházkerület kollégiumában, a sárospataki iskolában egy év alatt a professzorok a természetbeni juttatások értékével együtt megkaptak (365 RFt körül).13 Ugyanakkor az örökösök nagy száma miatt az ebből befolyó évi kamat- jövedelem már közel sem fedezte maradéktalanul a fiúk iskolázásának minden költségét. (Patakon egy classistának 20, egy akadémistának pedig legalább 30 RFt-ra volt szüksége egy-egy tanév elvégzéséhez — szemben a fent említett, rendszerint 5-6 RFt körüli összegekkel.) A Rákosi-fiúk azonban legalább rendszeres jövedelemre számíthattak apjuk után, s így nem találtunk arra adatot, hogy bekerültek volna a legelesettebbek, az egyházmegyei deficiensek (nyomorgó lelkészek, illetve az utánuk maradt, megsegítendő családtagok) közé. Az ingóságok összetétele is viszonylagos jómódról árulkodik. Az élőállatok, szállító- és munkaeszközök nagy száma mellett a háztartási használati tárgyak és a ruhadarabok száma és állapota is kiegyensúlyozott anyagi körülményeket jelez. Különösen figyelemre méltó, hogy számos eszköz az ipari tevékenységek mindennaposságát bizonyítja. A forrásközlésnél a hangzáshű átírás, a szavak külön- és egybeírásá- nál, a kis- és nagybetűk használatánál, a magán- és mássalhangzók hosz- szúságánál a mai helyesírás szabályait követjük. Ez alól kivételt képeznek a tulajdonnevek, a latin szavak és a dátumok — ezekben az esetekben betűhűen meghagyjuk a szövegben előforduló változatot. A tulajdonnevek sorában egyetlen családi névvel adódik a szövegben rendszeresen probléma: több jel is arra utal, hogy az összeíró igen következetlenül írta le az ugyanahhoz a családhoz (valószínűleg a Kokos-famíliához) TIREKL. A. XXXI. 11.960. Az kétségtelen, hogy 1798 utáni időre vonatkozóan már nem találtunk elismervényt az árváknak küldött pénzösszegekről. ÜGRAl JÁNOS: Kiváltságosak és kiszolgáltatottak. Fizetési és megélhetési viszonyok az oktatásban kétszáz évvel ezelőtt. In: Iskolakultúra, 2004/ 6-7. sz. 160-163. p.
