Egyháztörténeti Szemle 5. (2004)

2004 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában Tolna és Baranya vármegyében (1918. november 1.-1919. március 21.)

Tengely Adrienn: Az egyházak helyzete a polgári demokrácia időszakában... 5

Gyakran előfordult, hogy a papi járadékok beszolgáltatását tagadta meg a lakosság. Ivánbattyánban és Németpalkonyán nem voltak hajlandók fuvarozni,8 Drávasztárán pedig az éppen esedékessé váló kukoricapárbért „a legnagyobb életveszedelemmel járna bekövetelni”.9 * * A református lelkészek esetében is hasonló volt a helyzet, Sárpilisen a fa- és búza-,1'1 Mórágyon pedig a borjárandóságot tagadták meg.11 Helyenként előfordult, hogy a — legtöbbször ittas — falusiak más módon is kisebb kárt okoztak papjaiknak, a parókia ablakait törték be,12 a plébános búzáját vitték el, vagy a templom borához kaptak kedvet a szomjas hívek.13 Tolnában, a magyarlakta vidékek forradalmi zavaroktól leghangosabb vármegyéjében14 azonban komolyabb atrocitások is előfordultak. Harc községből távoznia kellett az egyházi adminisztrátornak a hívekkel való békédenség miatt, hasonlóan a naki, a kisszékelyi és a sióagárdi plébánosokhoz. Azonban hamarosan visz- szatérhettek, csak Szabó Dezső sióagárdi plébános — annak ellenére, hogy a püspök kérésére az alispán utasította a községi elöljáróságot és a nemzetőrséget, hogy az esedeges támadásokkal szemben védjék meg — távozott inkább végleg a községből.15

Meglepő, hogy helyenként a református lelkészeknek is menekülniük kellett falujukból,16 hiszen őket nem felülről nevezték ki, hanem választották, így elvileg ha a lakosság elégededen volt működésükkel, egyszerűen elküldhették őket forradalom nélkül is. Véleményem szerint a támadások indokát leginkább abban kereshetjük, hogy a falusi nép bennük az „urat” látta és ezért fordult ellenük a közhangulat. Ezekre az esetekre vonatkozóan azonban semmilyen konkrét adattal nem rendelkezünk. Evangélikus lelkészek, illetve görög keled pópák elleni támadásokról nem hallunk, de a források szűkössége miatt elképzelhető, hogy velük is történtek hasonlók.

8 PPL. 4405/1918. sz.

9 PPL. 4620/1918. sz.

A DunameUéki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (továbbiakban: RL.) A/10/b. 31-32. cs. 32/1919. sz.

" RL. A/10/b. 31-32. cs. 38/1919. sz.

Dunaszekcső, Hosszúhetény, két Szekszárd melletti falu: PPL. Esp. Mohács; PPL. 5231/1918. sz.; PPL. Esp. Pécsvárad; PPL. Esp. Szekszárd.

13 Marjanci, Dunaszekcső: PPL. 5073/1918. sz.; PPL. 4461/18., 4562/18. sz.

14 Hajdú, 1968.101. p.

15 Harc, Nak, Kisszékely, Sióagárd: PPL. Esp. Szekszárd; PPL. 4998/1918. sz.; PPL. 4550/1918. sz.; PPL. 4502/1918., 4779/1918., 5069/1918. sz.; PPL Esp. Szekszárd; PPL.

4998/1918. sz. Mind Kisszékelyen, mind Sióagárdon Zichy püspök az alispánt kérte, hogy karhatalommal védje meg papjai személy- és vagyonbiztonságát, amit azonban az nem tudott garantálni a csendőrség minimális létszáma és a nemzetőrség megbízhatatlansága miatt. Keresztyén 1 jelkipas^tor, 1918. november 15. 133. p.; Baranyai Református Egyházmegyei Levéltár (továbbiakban: BREL.) Gyöngyösmelléki Ref. Egyház jegyzőkönyvei, Nagy Lajos belsősomogyi esperes 1919/III. sz. körlevele. (1919. február 1.)